Pénteken, a Montenegró ellen hosszabbításban elveszített Eb-elődöntővel biztossá vált, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott a pekingi olimpiai arany óta egyetlen világversenyt sem tud megnyerni. Vasárnap 13:30-tól az olaszok elleni bronzmeccsen azért ugranak medencébe a mieink, hogy a 4. és 5. helyezések után legalább dobogóra tudjanak állni a londoni olimpia előtt. A kudarc lehetséges okairól Kemény Dénes szövetségi kapitány nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek.
– Mi okozta a vesztünket?
– Egy nap távlatából még nehéz pontosan elemezni a meccset, de most azt gondolom, hogy a kezdésen múlt a vereségünk. Higgadt, nyugodt játékot kértem a csapattól, de az egész felborult azzal, hogy mire elhangzott a csatakiáltásunk, már 2-0-ra vezetett az ellenfél. Az elején nagyon könnyen kaptuk a gólokat, elöl pedig lassúak, körülményesek és átlátszóak voltunk. Túlzott biztonságra törekedtünk, túlvariáltuk a helyzeteket, így sok emberelőnyt kellett kényszerlövéssel befejeznünk, ahelyett, hogy régen belőttük volna. Hozzáteszem, balszerencsénk is volt a megpattanó lövésekkel, de ami még nagyobb baj, hogy hiányzott a játékosokból az a természetesség, amivel korábban a többiek fölé kerekedtünk. Helyette görcsössé váltunk, amiben benne volt az is, hogy itt korábban nem játszottunk szoros meccseket, kétgólos hátrányban például egyszer sem voltunk.
– Ennek ellenére visszajöttünk a meccsbe, sőt meccslabdánk is volt.
– Igen, bár a jó megmozdulásaink jelentős részét is valójában a kapkodás szülte, és csak az egyéni bravúroknak köszönhető, hogy sok lövésünkből gól lett. Ezzel együtt másfél perccel a vége előtt kettős emberelőnyben támadtunk a kétgólos előnyért, ha azt belőjük, vasárnap döntőt játszunk. Sőt, az utolsó montenegrói támadást is megúszhattuk volna, de jött ismét egy figyelmetlenség, és egyenlítettek. Minden rossz ellenére azt azért ne felejtsük el, hogy ez tulajdonképpen egy döntetlen meccs volt az egyik legerősebb riválisunk ellen. Igaz, most már azzal is kezdeni kell valamit, hogy Peking óta a harmadik tornáról esünk ki hosszabbításos meccsen.
– Mi lehet ennek az oka?
– Nem hiszem, hogy a fizikai felkészüléssel lenne a probléma. Inkább arról lehet szó, hogy hiányoznak azok a pluszok, amelyek korábban a javunkra döntötték el a szoros meccseket. Lehet, hogy az elmúlt 12 év sikerei némelyeket olyan nyugalommal töltöttek el, amely ha fölborul, akkor nagyon nehéz helyrebillenteni. Pénteken is ez történt, a rossz kezdés után már hiába próbáltam nyugalmat sugározni a partról. Egy nappal a vereség után ezt érzem. De még egyszer mondom, az, hogy ennyi hiba ellenére is hajszálnyira voltunk az Eb-döntőtől azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell lejjebb adni az álmainkat. Mindent megteszünk, hogy vasárnap megszerezzük a bronzérmet az egyszer már legyőzött olaszok ellen. És kell-e mondjam, ez a torna csak a második legfontosabb ebben az évben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
