E héten a halottainkra emlékezünk. Azt javaslom, szeretteink alakján túl idézzük fel négy, a futball világában kitűnő honfitársunk alakját is.
Albert Flóriánét, Farkas Jánosét, Novák Dezsőét, Zsolt Istvánét. E kvartett első három tagja – a szerencsére még élő Szűcs Lajossal együtt – játékosként szerepelt az 1968-ban, az első brazil világbajnoki cím tizedik évfordulója alkalmából rendezett Brazília–Világválogatott találkozón a riói Maracana stadionban, míg Zsolt partjelzőként működött közre a gálamérkőzésen. (Hogy aztán több mint egy hónapot töltsön a labdarúgás Mekkájában, mert öt héttel később ő vezette a Brazília–NSZK barátságos meccset a futball riói szentélyében. Miután az a mérkőzés 2-2-vel zárult, fel sem merülhet, hogy a három világ- és egy Európa-bajnokságon is sípoló sporttárs a gáláns vendéglátóknak fújt.)
Annak a nagy magyar riói találkozónak november 6-án lesz ötven éve. A nemzetközi All Star-keretet már a nyáron kijelölték; nem kevesebb, mint hatvan futballista szerepelt abban! Utóbb aztán a teljes angol (Banks, Moore, Wilson, Ball, Bobby Charlton), olasz (Facchetti, Domenghini, Sandro Mazzola, Rivera) és portugál kontingens (Augusto, Eusebio, Simoes) kimaradt a szórásból, a magyar hányad viszont nem változott, bár az eredetileg számításba vett Bene Ferenc helyett Novákot hívta DélAmerikába Dettmar Cramer, a sok felől verbuvált csillagok csapatának német szakvezetője. A hátvéd október 26-án – többek között Szűcs társaságában – ötkarikás diadalt aratott Mexikóvárosban, és Szűcs mondta is november 3-án Ferihegyen, a Rióba indulás előtt: „Egy héttel az olimpiai aranyérem elnyerése után mint világválogatott készülhetek Brazíliába… Hihetetlen!”
A négy magyar mellett három-három nyugatnémet és szovjet, két-két argentin és uruguayi, valamint egy-egy jugoszláv és spanyol labdarúgóval felvonuló (a sérült északír Bestet nélkülöző) nemzetközi együttes játékosai 896 válogatottságot számláltak összesen, míg a brazilok 603 címeres mezes szereplést tudhattak a magukénak. Világbajnok még csak egy volt közöttük – Pelé –, de két évvel később már Carlos Alberto, Everaldo, Gerson, Rivellino, Jairzinho, Tostao, Paulo Cesar Lima is vb-aranyérmessé vált. Nem csoda, ha Albert így beszélt a találkozóról: „Enynyi extraklasszist egyszerre soha máskor nem láttam a pályán.” Majd a hazatérés után ekképpen nyilatkozott: „Örülünk, hogy nem okoztunk csalódást.” Ő már csak azért sem, mert finom mozdulattal a hálóba perdítette Dragan Dzsajics balról érkező labdáját. Rivellino gyors gólja után a kék mezes All Star Team ezzel egyenlített 1-1-re, majd az utolsó percben Tostao közelről a jobb sarokba lőtte a brazilok győztes gólját (2-1), mire társai a vállukra emelték a szerzőt.
Cramer nem volt rest, levelet küldött az MLSZ-nek. Abban így írt: „A négy magyar játékos nemcsak teljesítményével, hanem magatartásával is példát mutatott a világválogatottban összegyűlt labdarúgóknak.”
Szerintem ezt fél évszázad távolából is gyönyörűség olvasni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
