Az Európai Bizottság szerdai állásfoglalásában azt javasolta a pénzügyminiszterek tanácsa számára, hogy szüntesse meg a Magyarország ellen 2004 óta folyó úgynevezett túlzottdeficit-eljárást. Mi következik a magyar gazdaságpolitika számára kétségtelenül nagy sikert jelentő lépésből?
A helyzet megértéséhez érdemes először szemügyre venni a tavalyi évet. 2012-ben a magyar államháztartás a vártnál sokkal jobban teljesített: hiánya csupán a bruttó hazai termék (GDP) 1,9 százaléka volt, ami Finnországgal holtversenyben a 7-8. legkisebb értéknek számított az unióban, és jelentősen alulmúlta a 2,7 százalékos hivatalos magyar kormányzati célt. Az elismerésre méltó eredmény nagyobb részt az államháztartási bevételek növeléséből (áfa- és jövedékiadó-emelés, ágazati különadók, a magán-nyugdíjpénztári pillérből tavaly átvett vagyonelemek stb.), kisebb részt a kiadások csökkentéséből fakadt.
Az uniós szabályok szigorúan szankcionálják a 3 százalékos deficitnél tartósan magasabb államháztartási hiányt. Az ilyen magas deficittel rendelkező országok ellen indul a túlzottdeficit-eljárás, ami költségvetési folyamataik szoros nyomon követését és a Bizottság által meghatározott gazdaságpolitikai ajánlások figyelembevételének kötelezettségét jelenti számukra. Ez az eljárást folyik 2004 óta Magyarországgal szemben, mint ahogy ilyet folytat az unió számos más tagországgal szemben ma is. Ugyanakkor, éppen az eladósodott és jellemzően súlyos növekedési nehézségekkel küzdő országok – mindenekelőtt Franciaország – nyomására a Bizottság most kissé enyhített a szigorán, és a korábbinál engedékenyebbnek bizonyult a 3 százalékos követelményt nem teljesítő országokkal szemben. Valószínűsíthető, hogy ez a hangsúlyváltás szerepet játszott a magyar túlzottdeficit- eljárás megszüntetésére tett javaslatban.
Mindennek értelmezéséhez fontos hangsúlyozni, hogy gazdasági visszaesése idején a költségvetési hiány nem feltétlenül jelent bűnös lazaságot: a költségvetés ilyenkor a keresletélénkítés egyik legfontosabb eszközévé válhat. Magyarország viszont éppenséggel nagyarányú költségvetési keresletszűkítést hajtott végre tavaly, ami nagyon szűk gazdaságpolitikai mozgástérre vall. A szűk mozgástér egyrészt Magyarország külső eladósodottságából fakad, ehhez jön az ország rossz befektetői megítélése és a bankokkal és multinacionális vállalatokkal szembeni durva kormányzati fellépés, ami gyengíti a beruházási hajlandóságot. Harmadrészt a tavalyi stabilizáció összefügg a 2011-es nagy kiköltekezéssel: a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításával szerzett egyszeri bevétel terhére a kormány jelentős költségvetési expanziót hajtott végre, bizottsági becslés szerint az államháztartás strukturális hiánya 2011-ben 4,1 százalékot ért el, közel dupláját a 2009-es 2,3 százaléknak. Innen tornázta vissza a kormány a strukturális deficitet tavaly 0,7 százalékra, ami egyetlen év alatt nagyságrendileg 1000 milliárd forintos költségvetési kiigazításnak és vele a költségvetési kereslet ilyen mértékű csökkentésének felelt meg.
A sikeres költségvetési kiigazítások többnyire többéves folyamatot feltételeznek, aminek során olyan módon csökkennek az államháztartási kiadások és/vagy nőnek a bevételek, hogy az lehetővé tegye a gazdaság élénkülését – méghozzá hosszabb távon is fenntartható módon. Ennek Magyarországon egyelőre nem sok jelét látni. Mivel a tavalyi magyar kiigazítás során a főszerepet a különféle válságadók és ad hoc megszorítások játszották, kétséges az elért pozíciók fenntarthatósága. Ezek az adók egyrészt csökkentik a piaci szereplők számára rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat, másrészt az adókivetés kiszámíthatatlansága és az esetek egy részében durván diszkriminatív jellege miatt rontják a növekedés esélyeit.
A gazdaság számára rendelkezésre álló erőforrások aligha fognak növekedni a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése miatt, a forint nem fog érezhetően erősödni, a kockázati felárak pedig ettől nem csökkennek majd. Az egyenleg kézben tartása az eddigi módszerrel történik ezután is: a költségvetési csúszásokat a gazdasági szereplők egy része számára előnytelen, előre nem kiszámítható intézkedésekkel kezeli majd a kormány, aminek legfrissebb példája a reklámadó lehet. Ugyanakkor a kormány gazdaságpolitikai mozgástere annyiban bővül, hogy intézkedéseiről kevésbé gyakran kell majd számot adni a Bizottságnak, és Brüsszel kevésbé szólhat majd bele a magyar gazdaságpolitikába. Ebből nem feltétlenül következik az esztelen választási költekezés beindulása: azt ugyanis szinte bizonyosan újabb költségvetési konszolidációs kényszer követné a választások után. Az 1,9 százalékos tavalyi hiány után a 2,5-3 százalék körüli idei és jövő évi deficit azonban e nélkül is módot ad némi költségvetési kiengedésre.
Szerzőnk közgazdász
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!