Túl sokszor fordult ez már elő velünk – mondta szemét törölgetve Obama, aki újra már nem választható elnökként talán próbál is tenni valamit e túl gyakori előfordulás ellen.

Megtörve az amerikai politika tabuját, ami a szavazókkal még szembenézőket rendre elrettenti a komoly fegyverkorlátozástól. Pedig már nem is csupán pisztolyokról van szó, hanem hadseregekbe való automata sorozatlövőkről, amilyennel ez a connecticuti tömeggyilkos is végzett áldozataival. A még Clinton elnök idején bevezetett részleges korlátozás „kimúlt”, a politikusokat rettegésben tartó fegyverlobbi elégedettségére: ez alapos és jól finanszírozott szervezet, amely módszeresen pécézi ki azokat a képviselő- és szenátorjelölteket, akik nagyobb ellenőrzést, netán betiltást szorgalmaznak, s stílszerűen sorozatos választási diadalai sikeresen lohasztják le az ilyen tragédiák utáni fenekedéseket. Marad is minden a régiben: a leggyilkosabb fegyverekhez is hozzá lehet jutni, a mostanihoz hasonló büntetlen előéletű mészárlóknak simán, az utóbbi három évtized 61 – iskolában, egyetemen, moziban, bevásárlóközpontban – embervadászának háromnegyede legálisan szerezte be gyilkos eszközét.

S hiába következett be a legszörnyűbb, kisgyermekek leterítése, a legújabb tragédia folytatása is alighanem Obama szavaival írható majd le: túl sokadszor rettennek vissza az érdemi lépéstől a most megrettentek. Ráadásul a képviselőházban többségi, tehát törvénygátló helyzetben lévő republikánusok „elvből” ellenzik a fegyverek betiltását, de még hathatós korlátozását is. Ekként eleve reménytelen az alkotmány hírhedt, a fegyvertartás jogát (persze a 18. századi viszonyok közt!) kimondó második cikkelyének módosítása, ami behatárolja a törvényi lehetőségeket. Sok demokrata pedig a tapasztalatok alapján okkal fél a fegyverlobbitól. Az pedig nem lankad lamentálni: nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek a fegyverekkel – hangzik a tetszetős érvelés, amelynek hirdetői nem árulják el, hogyan lehetne az ilyen bekattant figurákat törvény helyett másként meggátolni a felfegyverkezésben. S hiába állt át a Reagan elleni merénylet során meglőtt, tolószékbe kényszerült Brady elnöki szóvivő a tiltók közé, főnöke a lobbi pártján maradt. Miként paradox módon alighanem az ilyen rémtettek hatására immár az amerikai többség is, amely jobb híján fegyverkezne a fegyverek ellen.

Vagy kétszázmillió lőfegyver lehet a nagy országban, kevesen hiszik, hogy a rossz embereket egyáltalán le lehetne már szerelni. Ezért is mer már másnap a fegyverlobbi ellentámadásba lendülni. Szerintük – fogódzunk meg! – a korlátozást sürgetőknek „tapad vér a kezén”, merthogy Connecticutban, miként az észak-keleti államokban többnyire komoly tiltások vannak, s ezért az iskolában senki sem viselhetett fegyvert… Hogy egy tűzharcnak hány áldozata lett volna, azt hagyjuk. Ördögi körben kering Amerika, s nehéz hinni abban, hogy éppen most, akár az okkal bátor Obamával is az élen, meglelheti a kitörést belőle.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!