Hovatovább módosítani kellene a mondást: a pokolba vezető út jó szakértők tanácsainak semmibevételével van kikövezve.
A tragikus szeptember 11-e évfordulójára azzal emlékeztetett a New York Times, hogy publicistája beszámolt azokról az általa mostanság olvasott titkos kormányiratokról, amelyekből kiderül: Bush elnök figyelmen kívül hagyta a titkosszolgálatok figyelmeztetését a készülő al-Kaidaterrorakcióra. Megtudjuk, hogy az elnök csapata ezt riogatásnak minősítette. Sőt, meggyanúsította a hírszerzőket, hogy hagyták magukat megtéveszteni, mert Oszama csak elterelni próbálja a figyelmet az igazi veszélyt jelentő Szaddámról (mit sem törődve az iszlamisták és az iraki szekuláris baathista rezsim kölcsönös utálatával). A Bagdadra fenekedő neokonzervatívok úgy érezték, hogy megzavarja köreiket a CIA óva intése, a hírszerzők hiába protestáltak, s így persze nem is indult országos hajsza a már Amerikában bujkáló terroristák után, akik a végzetes 9/11-én a New York-i tornyoknak vezették az elrabolt repülőgépeket.
Mintha csak szintén a tragikus tévedés évfordulójára időzítette volna, a republikánusok mai élembere szintén hagyta magát prekoncepciójától vezéreltetni (ha ő is semmibe vette a jó tanácsokat, azt majd Romney esetleges veresége nyomán fogjuk egy Times-sztoriból megtudni). Alig kezdtek tüntetni az arab iszlamisták a YouTubera felkerült botrányos Mohamed-gyalázó filmecske ürügyén, a republikánus elnökjelölt nekirontott a puhány Obamának. Szavaiból ugyancsak prekoncepció ordított: a jobboldal már tavaly megpróbálta az elnök nyakába varrni az arab tavasz kisiklását, s a Reagan által hajdan megbuktatott – a teheráni túszválságban tétova – Carternek beállítani Obamát. Hic Rhodus, híc salta – gondolhatta Romney, akit a saját pártja jobboldala is nyámnyilának tart és most mintha nekik akart volna bizonyítani. Holott csak napok múlva derültek ki a részletek (a filmkészítők Amerikába menekült, kétes múltú figurák és nem zsidók, mint a YouTube-on hirdették, hanem kopt keresztények, akiknek szervezetei Kairóban haragosan elhatárolódtak). De a vágy, hogy „elkapja” a választási vetélkedőben elhúzni látszó Obamát, végzetes hibába sodorta a jobboldal elnökjelöltjét: órákra megszólalása után ölték meg Bengáziban az amerikai nagykövetet. Így Romney megoldhatatlan dilemma elé került: vagy visszaszívja bírálatát, vagy egy nemzeti tragédia pillanatában viselkedik megengedhetetlenül (más republikánusok óvakodtak is ettől). Most ő került kritikák kereszttüzébe és sok publicista kételkedik elnöki képességeiben, vezetői megfontoltságát hiányolva.
Ugyanekkor nálunk is kiderült, hogy kormányfőnknek sem csupán egy jobbkeze van és ő sem hallgatott a hozzáértők tanácsaira. Itt fordítva van, mint az amerikai jobboldali vezetők esetében: ott csak utóbb, vagy csak majd tudjuk meg a szakmai óva intéseket, nálunk viszont – az Orbán-kormány történetében meglepő módon – már kiszivárogtak a figyelmeztetések, sőt ellenzéki politikusoknak részben megismerhetővé is tették a szakmai hitelüket veszni félő minisztériumok az azeri baltás gyilkos felelőtlen kiadatásának előzményeit. Ha úgy tetszik, Orbán így okkal mondhatta, hogy semmi olyan nem történt, amire nem számítottunk. Vagyis – ellentétben Bushsal és Romneyval – ő még csak utólag sem magyarázkodik, hogy miért nem hallgatott a jó tanácsokra. Tényleg, miért is nem?!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!