Korona és köntös nélkül, kék kosztümben és kalappal a fején mondta el II. Erzsébet tradicionális, ám ezúttal nem ceremoniális „királynői beszédét”, amely a May-kormány programnyilatkozata.
Utoljára 1974-ben kerített sort az uralkodó ilyen pompamentes megjelenésre (a hintó helyett is megtette az autója), de ez igazán illett a programadó miniszterelnök korántsem pompás helyzetéhez.
Rég volt (1974-ben) kisebbségi kormány a Westminsterben, s a trónbeszéd híven tükrözte a nagy garral az Európai Unió elhagyására készülő Theresa May felettébb kicsiny politikai mozgásterét.
Amit egyaránt leszűkített a bukással felérő választás, a tory megszorítások miatt mind jobban lázongó – és merényletekkel, katasztrófákkal frusztrált – lakosság, s a kormányfő ingatag politikai hátországa. Mert ugyan a Brexit dátuma 2019. március 29-re ki van tűzve, de a londoni bukmékereknél kevesen tennének nagy tétet arra, hogy May még akkor is a Downing Street 10 lakója lesz. Sőt talán királynői szószólója sem, akinek a kék kalapján lévő sárga virágábrák olyannyira emlékeztettek az unió lobogójának csillagaira, hogy javában találgatnak, ugyan mit „üzent” velük Erzsébet: búcsút vagy visszatáncolást…
Eközben a Macron nagy győzelmével megerősödött EU vezetői nem is kódoltan a visszakozásra biztatják a briteket. S a trónbeszéd előtt immár elkezdődött alkudozás rögvest értésre adta, hogy ebben a pókerpartiban rossz lapokat osztottak Londonnak. Hiszen már az első napon kapitulálnia kellett tárgyalójának, s elfogadnia Brüsszel sorrendjét: csak, ha már megalkudtak a másik félnél élő polgárok jogaiban, a brit tartozások kiszámításának elveiben és a (most légies) ír határban, akkor kerülhetnek sorra a Londonnak oly fontos további kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok.
Előbb tisztázni kell a válás feltételeit, s csak utána dönthetnek a békés együttélésről. Ráadásul az ír határ még kritikusabb lett, mert a May-kormány az északír protestáns párt túsza.
Ami pedig a brit földön élő három és fél millió uniós polgár, s az EU-ban lévő 1,2 millió brit alattvaló jogait illeti, ez talán még kényesebb kérdés.
Miközben hallgatták a királynőt, a díszruhás lordok és a csak állóhelyre jogosult, de valójában a hatalmat gyakorló „közember” képviselők nemcsak azt nyugtázhatták, hogy a defenzívába szorult kormányfő sorra ejtette a toryk választási programpontjait, hanem ami ennél baljósabb: meg sem próbálta felkészíteni a közvéleményt a szükségszerű engedményekre, de még a remélt kompromisszumokra sem. Utóvédharcában May még mindig kötné az ebet a karóhoz, de rajta kívül már aligha akad a komoly tényező, aki hinne a „kemény Brexit” esélyében.
Öröm az ürömben, hogy ha mégis jól alakul az alkudozás, az unió vezetői az év végén készek lehetnek megfontolni a briteknek oly fontos együttélési kereteket is. S ha London hajlandó további befizetésekre a közös kasszába, számíthat az agrártámogatások folytatására is. Brüsszel főtárgyalója egyszerre volt rideg és rugalmas a nyitányon, látva London delegáltjának rugalmas elszakadását a „kemény Brexit” tételeitől. Ám ettől még változatlan, hogy a briteket nem hagyják időt húzni, a 2019. májusi európai parlamenti választásokig dönteniük kell. Utána már csak a tagfelvételért folyamodhatnak. Vagyis nemcsak a ceremónia óramutatóit kell visszatekerni 1974-ig.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!