Esztendeje ilyentájt a republikánusok biztosra vették, hogy – a borús gazdasági helyzetben, kilenc százalék feletti munkanélküliséggel – könnyen teljesíthető szenátusi vezérük nyíltan meghirdetett célja: egyciklusos elnököt csinálni a Fehér Ház első színes bőrű lakójából, akinek evégett minden lépését gáncsolni próbálták, minden alkuajánlatát kapásból elutasították.
Ehhez képest vasárnap délben másodszor is Obama teszi le az elnöki esküt és hétfőn őt ünnepli a capitoliumi ceremónián a sok százezres tömeg (ha kevesebb is a négy évvel ezelőtti történelmi esemény kétmilliójánál). A 2008-ban a változás jelszavával győztes többséget csináló azért nyerhetett újfent (tetemes előnnyel) novemberben, mert nemcsak személyében testesíti meg azt, hanem politikájában is. Lezárva azt a Reagannel kezdődött korszakot, amelyben a republikánusok mindent megtettek a roosevelti szociális állam lebontásáért: az őszi kampányban azzal támadták Obamát, hogy „európai szociáldemokrata módra” ki akarja terjeszteni. És ha valami, a gazdasági bajok ellenére éppen e vád mozgósította újraválasztásáért azt a szavazótábort, amelyet némely elemzők máris „roosevelti” új koalíciónak látnak: a színeseket, a fiatalokat, a szingli nőket és egyáltalán Amerika szegényebb felét. A harmincas években, a Nagy Válság nyomán Franklin Roosevelt olyan demokrata tábort toborzott reformjaival, amely évtizedekig biztosította pártjának a kongresszusi dominanciát. Első idei sajtókonferenciáján Obama nem hagyott kétséget aziránt, hogy folytatni kívánja azt az offenzíváját, amit az egészségügyi reformja diadalával elkezdett.
Szorgos tanulmányozójaként az elnökök történetének, Obama tudja, hogy erre nincs túl sok ideje: amekkora előny többé nem gondolni az újraválasztásra, annyira sürgeti az idő, amely 2016 közeledtével már az utódlásra irányítja a figyelmet és belőle „béna kacsát” csinál (és ezt a politikai pillanatot csak akkor késleltetheti, ha Fehér Házát nem éri el az utóbbi évtizedek második elnöki ciklusaiban „menetrendszerűen” bekövetkező botrány). Üti is a vasat, amíg meleg, máris újabb – ismét ádáz támadásokat kiváltó – programmal, a hazai fegyverlobbi letörésének tervével szorítja sarokba a választási kudarc után amúgy is megosztott republikánusokat. S ez nem az őket az egészségügyi reform ellenzésében egyesítő program, hiszen a fegyverek ésszerű korlátozásának a republikánusok körében is sok híve van. S már várható a következő lépés, az illegális bevándorlás érzelemmentes, nem zsigerien elutasító kezelése, ami szintén éket ver majd a republikánusok közé. Akiknek választaniuk kell a társadalmi többség véleménye és saját pártjuk szélsőségeseinek nyomása között: utóbbiak, élükön a megszállott teapártiakkal kitúrják a racionalitásra hajlókat, akár azon az áron is, hogy a mandátum a demokraták ölébe hullik. A mai Obamán látszik, hogy – ellentétben a négy évvel ezelőttivel – nem fut (hiába) a republikánusok után, hanem kergeti őket. Ha ez sikerül is neki, tényleg történelmet csináló elnök lesz belőle.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!