Így nemcsak a közeli hurrikán vetett árnyékot a tampai konvencióra, hanem a párt főembereinek szavaiból folyton kicsengő kétség is, hogy sikerülhet-e ezzel a hűvös és rejtélyes menedzsertípussal a fej fej melletti vetélkedőt a maguk javára billenteni.
Egy ellenzéki pártkonvenció napjaiban a kihívónak jócskán előznie illik a ráirányuló médiafigyelemben, s ennek egyelőre nincs jele. Túl gyakran hangzottak el utalások 2016-ra, ami arra vallott, hogy pártkörökben a jövő és nem a jelen diadalára számítanak. Árulkodó, hogy talán az egyetlen őszinte Romney-rajongó a saját felesége volt, s a legutóbbi alelnökjelöltjük, Sarah Palin a tévében „aktuális jelöltünkként” említette azt, akiért ilyenkor pedig kötelező lelkesedni. S az elnökjelöltre párjaként ráoktrojált jobbszárnyi kedvenc, Paul Ryan mintha máris ellopta volna a show-t.
Ámde, ha beáldozandónak tekintik is pártjában sokan elnökjelöltjüket, ha hisznek is igazán győzelmi esélyeiben (utóvégre Obama valóban sebezhető a kedvezőtlen gazdasági helyzetben), korántsem biztos, s éppen a kedvelhetőségi különbség okán inkább valószínűtlen, hogy a republikánusoknak megint bejön Nixon 1968-as trükkje: ő akkor békét ígért (a vietnami háborúban) „titkos tervvel”, amiből persze nem lett semmi, most Romney sem árulja el, hogyan is csinálná a gazdasági fordulatot, adná vissza a válságban elveszett munkahelyeket. Egyetlen államvezetői ténykedéséről, kormányzóságáról az unió legliberálisabb államában pedig muszáj hallgatnia, mert amit ott csinált, az Obamát igazolná.
Inkább Obama-hamisítással próbálkoznak: megcsonkítva tálalták az elnök beszédét, hogy vállalkozásellenesnek bélyegezhessék. S főleg eltereljék a figyelmet arról, hogy a Lincoln által alapított párt mára szinte fehér fajvédőnek tűnik, s különböző ultrái – még 1996-os elnökjelöltjüket, Dole szenátort is megriasztva – szorították ki a centristákat, akik közé egykor Romney is tartozott. Ám ő a jelöltség kedvéért behódolt azoknak, akiket a Nobel-díjas Krugman professzor kicsinyes, állam-, kisebbség- és tudományellenes társaságnak nevezett. S akik Ryannel élükön még olyan szociális törvényt is visszacsináltak volna, ha Obama és demokratái nem állnak útjukban, amelyet negyedszázada maga a Mr. Konzervatív, Ronald Reagan írt alá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
