Szerdára virradóra talán eldől végre az Amerikát és a világot hetek óta izgalomban tartó, ma szinte megjósolhatatlan elnökválasztási vetélkedő, amelyet tavaly ilyenkor akármelyik republikánus jelölt látszott „holtbiztosan” megnyerni, két hónapja viszont már a Fehér Ház második ciklusért küzdő demokrata lakója.
Hogy mára a szintén ádáz versenyben lévő közvélemény-kutatók a statisztikai hibahatáron belüli előnyt mutassanak ki hol egyik, hol másik elnökjelöltnek (igaz, többnyire az elnöknek) abban a tíz kulcsállamban, amelyeknek elektorait megkaparintva Obama vagy Romney elérheti a bűvös 270-es számot, a győzelmi minimumot. Függetlenül attól, hogy országosan több vagy kevesebb szavazatot gyűjt össze: ez már párszor előfordult, 2000-ben Gore félmillió vokssal verte ifjabb Busht, aki azonban megszerezte Florida elektorait. Ha bírói segédlettel is, amire szintén komoly esély van most is, a két nagy párt jogászok ezreit(!) mozgósította e kulcsállamokban, ami pár szavazatos különbségek esetén nemcsak – vádaskodással tarkított – újraszámlálásokat ígér, hanem akár megint többhetes ádáz pereskedést is. Tehát csak reménykedhetünk benne, hogy szerda reggel okosabbak leszünk, biztosra nem vehetjük.
Obama a finisben váratlan „segítséget” kapott a természettől: a Sandy hurrikán azt tette lehetővé, hogy a keménykezű irányítót, vagyis nem az első tévévita majdnem végzetesen puhány elnökét láthassa minden tévécsatornán a megrettent lakosság. S ekként látványosan bizonyíthatta a szövetségi állam katasztrófáknál (meg úgy általában is) nélkülözhetetlen szerepét, amit kihívója korábban kétségbe vont. Talán Sandy nemcsak házakat rombolt, hanem konzervatív légvárakat is a minimális államra berendezkedő Amerikáról. S segítette Obamát, noha álszentül tagadja, New Jersey állam őt szintén minden tévében magasztaló kormányzója, aki történetesen a nyári republikánus konvenció főszónoka volt (és már ott feltűnt, hogy Christie inkább magának csinált reklámot 2016-ra, mint a párt soros elnökjelöltjének, akinek bejutása a Fehér Házba éppenséggel keresztezhetné e terveit). Már csak hab lett Obama tortáján a független Bloomberg New York-i polgármester váratlan támogatása és a pénteki jelentés a nyolc százalék alatti munkanélküliségről, ami szintén kínos az e számot fetisizáló Romneynak.
Mivel e hétvégén már mindenki, kampánystáb és publicista esélylatolgatás címén próbálja befolyásolni a kevés habozót, így nem kell túl komolyan venni magabiztos jóslataikat. Éppen mert alig van már bizonytalan választó, alighanem az dönt, melyik párt tud többet az urnához (Amerikában már szavazógéphez) „cipelni”, ami olykor szó szerint érthető, mert a függöny behúzásáig lehet győzködni. Az Obamához „pártolt” Christie kormányzó névrokona, a híres krimiíró Agatha pedig most itt is azt venné észre, hogy a kutya nem ugatott: a fekete és „marxista” elnöktől mindenáron szabadulni igyekvő ultrakonzervatívok egy zokszó nélkül nézték Romney centristává, vagyis eladhatóvá változását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!