Madách Luciferének jó tanácsa, hogy ne vegyük szívünkre a dolgokat, tekintsük komédiának, s rögvest mulattatni fognak, ámde az európai elemzők a legkevésbé sem képesek mulatni azon, hogy túlságosan sok olasz vesz komolyan egy komédiást, akinek előretörni tűnő pártja akár patthelyzetet is eredményezhet az e hét végi itáliai választásokon és lehetetlenné teheti a kormányképes biztos többség létrejöttét.
Sovány vigasz, hogy az exkomédiás és politikai sikerétől megittasult pártvezér Grillo nemcsak az esélyes balközép köreit zavarta meg, hanem a revánsvágyó Lovagét is, hiszen Berlusconi sokadik visszatérésének lendületét is megtörte jobboldali szavazók elcsábításával. Miként más országokban is előfordul (a németeknél a Kalózpárt esetében) a politikusok és politikaellenes mozgalom – a tavalyi önkormányzati választásokon elért meglepő, 9 százalékos eredményére építve – kezd igazán politikacsináló tényezővé válni. S az már tényleg vicces, hogy maga a pártvezér be sem kerülhet a római parlamentbe, mivel elítélték egy három halált okozó közlekedési balesetért.
Grillo persze csupán kihasználja az olasz közélet bizarr voltát: azt, hogy a sokak szerint valójában csak a saját gazdasági birodalma és büntetőperektől fenyegetett személye politikai védelmére összpontosító lovagiatlan Lovag egyáltalán újfent porondra léphetett, miután kormányfői lemondatása volt a feltétele Itália csődtől való európai megmentésének. Koalíciós partner híján, Berlusconi már nem is ábrándozhat a királyi szerepről, de királycsináló (és akként érdekeit bebiztosító) nagyon is szeretne lenni. S hogy ez nincs kizárva az Európa-szerte elrettentő példaként emlegetett felelőtlen kormányzása ellenére, az a stabilizáló és persze elkerülhetetlenül megszorító Monti-kormány politikai csődje. A változatlanul gátlástalan és az őt kiakolbólító Merkel „mumust” nyíltan szidalmazó Berlusconi most az – adóelkerülés ellenében bevezetett – ingatlanadó eltörlésével kampányolva jött fel, vagyis megint borulást kockáztatva, de még ez is jobb, mint Grillo ötlete az adóhivatal felszámolására… A professzor és bürokrata karizmájú Monti immár csak abban segíthet, hogy a negyedik helyre taksált centristái támogatják (az exkomcsi) Bersani élre jósolt balközép pártját, ám ha Grillóék tőlük is elvesznek mandátumokat, e koalíciós kormány nem támaszkodhat szilárd, vagyis a népszerűtlen muszájlépések hatását is kibíró parlamenti többségre. Tetézi a bajt, hogy nemcsak Monti szürke figura, pláne a Lovaghoz és a Komédiáshoz képest, akik a kiábrándultaknak tetsző szónoklatokat tartanak, hanem Bersani sem volt képes lázba hozni a csalódott tömegeket. Annál lázasabb izgalommal várják az olasz eredményt Európa politikai és pénzügyi vezetői, akik tudják, hogy amennyiben az unió negyedik (és az eurózóna harmadik) legnagyobb gazdasága a római kormányképtelenség nyomán ismét a csőd szélére kerülne, sőt akár ezúttal bele is zuhanhat a szakadékba, akkor a görög dráma tényleg komédia lenne az itáliai – vészes kontinentális cunamival fenyegető – tragédiához képest.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!