Amikor már elfelejtenénk, hogy 2010–2014 egyik ellenzéki slágertémája volt a bojkott kérdése, úgy mindig akad valaki, aki felveti annak 2018-as lehetőségét. Pár héttel ezelőtt a Kádárrendszer alatti szamizdat-mozgalomban szocializálódó, sok-sok évvel később az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-felelőseként meghatározó Haraszti Miklós a 168 Órában osztotta meg ez irányú felvetéseit. Nemcsak személye, hanem a téma (gyakorlatorientált) fontossága miatt sem illendő lesöpörni felvetését. Még ha kívülről egyszerűbbnek is tűnik minden.
A bojkottra véleménye szerint akkor kellene sort keríteni, ha a Fidesz–KDNP nem tenne semmiféle érdemi lépéseket az arányos választási rendszer felé. Ma ebben nyugodtak lehetünk, aligha fog. Ugyanakkor, aki ma bojkottot mond, az azt is mondja: 2018 elveszett. Azt is állítja, hogy nem fog erősödni annyit a baloldal és gyengülni a Fidesz (és a Jobbik), hogy a szövetségkötésre „kárhoztatott” választási rendszerben a „demokratikus ellenzék” nyerni tudjon.
Komfortos, „úgy sincs mit tenni” baloldali apokaliptikus hozzáállás ez egyéb alternatív rezsimbillentésről való gondolkodás híján, de mielőtt bárki bojkottra adná a fejét, néhány dolgot tisztázzunk. Először is nem kizárólag a választási rendszer az oka, hogy a baloldal még a mai napig elismerési válságban tapicskol. Pedig mindeközben a DK 2014 tavasza óta emelkedett – az MSZP kárára is –, az Együtt még küszöb környékére lélegezheti magát, a PM alapjövedelem-mellényben láthatósági kampányba kezd, a Jobbik stagnál, az LMP meg LMP. Egyszóval, a helyzet a baloldal számára jobb, mint 2014 tavaszán volt, és persze rosszabb, mint ami a kívánatos lenne. De 2016 nyara mégsem 2014 áprilisa.
Abban részben igaza van Haraszti Miklósnak, hogy a jelenlegi választási rendszer is oka a baloldal vereségének, de mint utaltunk rá, nem oka jelen helyzetének, és nem kizárólagos oka a 2014-esnek. Akkor is tudott volt – bár negligálta, aki csak tudta –, hogy az összefogás nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Ezt ma kezelendő megoldásnak bizonyulna az előválasztás, de ez az írás nem arról szól, hogy megmagyarázzuk, miért nem erre készülnek a pártok, hanem arról, hogy mi következik ebből: a felek összefogni 2014-es módon nem fognak és nincs is értelme, így egy előválasztás nélküli összefogás egy külön listás, koordinált indulást jelenthet. S okkal feltételezhetjük, hogy legrosszabb jónak ezt gondolják a baloldali–liberális pártok is, hiszen, ha nem így lenne, már zajlana az előválasztás előkészítésének előkészítése – egyúttal nem rajzolódna ki 2018-ra egy baloldali hegemóniaharc. Ez utóbbi miatt az érintettek még csak annyira sem gondolják el a bojkottot, mint 2010–2014 között.
Ez nem azt jelenti, hogy nem jöhet olyan „illiberális” pillanat, amikor ki kell vonulni a rezsim intézményrendszeréből.
Lehetett volna már eddig is ilyet politikailag konstruálni (legutóbb a kopaszok és a népszavazás ügye), de az egyes pártracionalitások mindig felülírják e lehetőséget. Haraszti forgatókönyve a bojkottól az „európai botrányig” túl lineáris ahhoz, hogy igaz legyen, és nem számol azzal, hogy a társadalom nem egydimenziós, nem ott van a politikai problématérképe, hogy „holmi választási rendszer-problematika” legyen neki a mobilizációs erő a „kivonulásra”.
Végül a jelenlegi politikai mentális és elismerési válsággal bíró baloldal elfogadottsága sem elégséges ahhoz, hogy a bojkottal „személyében” egy másik legitim szereplő szülessen – azaz a baloldal újra értelmes és elismert politikai entitás legyen. A Jobbik identitásának pedig alapvető megkérdőjelezése lenne, ha egy ilyen meghatározó, száz szálalékig politikai ügyben a baloldallal egy állásponton lenne.
S ha a fentiek nem is kis, de jelentős százalékban igazak, akkor nem marad más, mint félretenni a vereséghangulatot erősítő bojkott gondolatát, és a pártokat egy olyan együttműködésre kényszeríteni, amely nem 2014, és amelyet minimálisan rombol a baloldali hegemóniaharc – mert az lesz. Ez talán nehezebb, mint egy bojkott meghirdetése, de egy rezsimváltó más értelmet nem nagyon adhat politikai mindennapjainak, mint az erre való törekvést.
Sok minden elment már az elmúlt két évben, de még nem minden.
BÖCSKEI BALÁZS – POLITIKAI ELEMZŐ
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!