Őszinte és lelkes rajongója vagyok a világ leghíresebb belgájának, Hercule Poirot-nak. Fékezhetetlen szürke agysejtjei egyik ámulatból a másikba ejtenek és még olyan gondolatokat is kapok gyorsan olvasható történeteiből, melyek évekre elkísérnek: „Sosem azt kell nézni, amit orrunk elé tesznek, hanem azt, amit elrejtenének szemünk elől”.
Magyarország fényes kilátásairól, erősödő pénzéről, emelkedő tőzsdéjéről írnak az elemzők, lelkendezik az üzleti világ. A német ZEW Intézet és az Erste Bank közös felmérésében nyolcvan, a régiónkkal foglalkozó elemzőt kérdeztek meg a kilátásokról. Csaknem 12%-kal, 60% fölé nőtt azon szakemberek aránya, akik úgy gondolják, hogy a magyar gazdaság helyzete gyorsan javul a jövőben. A várakozásokat tekintve hazánk az élre tör, egyetlen régiós országtól sem várnak olyan gyors javulást a szakemberek, mint tőlünk. Picit árnyal a képen, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetről az elemzőknek csupán 7,5%-a van kedvező véleménnyel, amivel sereghajtók vagyunk Közép-Kelet-Európában.
Eltűntek a fanyalgók. A magyar gazdaság sikeres pályára állhat. Bár sosem szerettem, ha engem is a kötekedők táborához soroltak, mindeddig távol állt tőlem a hurráoptimizmus. Poirot szavaival élve, mintha mást akarnának mutatni, mint ami a háttérben történik.
Nézzük előbb a színpadot! Ott a miniszterelnök dörög Európára, és Brüsszelt egy sorba állítja a császári Béccsel, a megszálló Moszkvával és fogadja, hogy rabok tovább nem leszünk.
Ugyanezen a napon a háttérben Matolcsy miniszter a „bűnös város”-ban, Brüsszelben példátlan diplomáciai sikereket ér el és a pénzügyminiszterek tanácsában elfogadtatja az EU stabilitási paktumának eddigi legszigorúbb változatát, melynek értelmében azok a tagállamok, amelyeknél elszalad az államháztartási hiány, előre meghatározott büntetésben részesülnek majd, egészen pontosan bruttó nemzeti termékük 0,2%-át kell kamatozó letétbe helyezni, és ha nem javul a helyzet, előbb a kamatokat, majd a teljes letétet elvesztik. Szóval, Brüsszel mintha mégiscsak diktálna, pontosabban keményen érvényt szerez 27 állam közös akaratának, miszerint rendbe kell hozni az európai gazdaságot. És a mi hazánk ebben is élenjáró, mert a Széll Kálmán-terv csupa olyan lépést tesz, amely egészségesebb arányokat teremthetne az országban, csökkenthetné a hiányt, növelhetné az ország teljesítményét. Széll Kálmán csomagja ugyanis közeli vérrokonságot mutat mindazzal, amit még a boldogult Bajnai-kormány tervezett az ország rendbetételéért. Hogy mindez nem megy urambocsá’ megszorítások nélkül? Hát nem megy. Ám a nagyszínpadon zajló előadáson azt sulykolják, hogy itt semmi más nem történhet, csak az, ami minden magyarnak kedvez, és igenis van gyógyulás fájdalmas gyógyszerek helyett csokival és mozijeggyel. De ha százszor is elmondják, hogy a felére zuhanó táppénz, a csökkenő munkanélküli-segély, az emelkedő gyógyszerárak valójában mind-mind az édesség szinonimái, mi inkább a kis belgára hallgassunk és reménykedjünk abban, hogy ez a sok keserű dolog talán gyógyszer és az orvos akar unos-untalan varázsló jelmezbe öltözni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
