A magyar futballnak nem lehet kisebb célja, mint megismételni Puskásék sikerét.” Ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön, és bölcsen nem tette hozzá, milyen intervallumban gondolkodik.

Azt sem tudni, Puskásék melyik sikerére utalt, de maradjunk a legnagyobb eredménynél, a minden keserve ellenére csodálatos (második magyar) vb-ezüstnél, és tűnődjünk el rajta: mikorra várhatunk honfitársainktól újabb finalista szereplést a világbajnokságon.

Ötvennégy óta mindenesetre hatvannégy hosszú év telt el. Ezalatt olyan labdarúgók nem jutottak vb-éremhez, mint Szentmihályi, Gelei, Mészáros Ferenc, Mátrai, Török Péter, Mészöly, Sipos, Berendy, Sárosi László, Ihász, Bálint, Tóth József, Disztl László, Róth, Garaba, Péter Zoltán, Bundzsák, Kotász, Rákosi, Nyilasi, Müller, Pintér, Zombori, Tóth András, Kardos, Nagy Antal, Détári, Bognár, Sándor „Csikar”, Göröcs, Varga Zoltán, Albert, Bene, Tichy, Farkas, Fenyvesi, Fazekas, Törőcsik, Kiss László, Várady, Kiprich, Esterházy, Kovács Kálmán, hogy csak a világbajnokságokon járt „fiúk” közül említsünk néhányat.

Olyanokból pedig, akik nem voltak vb-n, de az Eb négyes döntőjében vagy akár a világválogatottban is játszottak, esetleg olimpiai bajnokok és/ vagy ötkarikás döntősök voltak, efféle tizenegyet lehet összeállítani: Tamás – Novák, Páncsics, Szűcs Lajos, Juhász Péter – Kovács József, Kocsis Lajos, Zámbó – Szőke, Dunai II, Kozma Mihály.

Mondani sem kell, kizárólag a múltból merítettünk, tekintettel arra, hogy az utóbbi több mint három évtizedben magyar futballisták a világbajnokság közelébe sem jutottak. A valaha hallatlanul gazdag minőségi készlet egyre csak szűkült, majd eltűnt. Most már ott tartunk, hogy akadnak, akik hevesen ünneplik a válogatott negyedik „kalapos” szereplését a Nemzetek Ligája bánatos harmadosztályában, ráadásul olyan év után, amelynek során három győzelem, két döntetlen, valamint öt vereség volt a termés 67 és feles világranglista-helyezési átlagot produkáló ellenfelekkel szemben. Tavaly három győzelemre és hat vereségre telt, azaz két év alatt tizenegyszer kapott ki a címeres mezes garnitúra – nem mellesleg: Andorrától, Luxemburgtól, Kazahsztántól, Finnországtól is –, de vannak, akik boldogok ettől (vagy csak úgy tesznek, mintha mámorosak lennének).

Ha az utóbbi esztendők kollekcióját nézzük, akkor hazánk fiai hatvannégy évnél is távolabbra sodródtak a vb-döntőtől. Ma úgy tetszik, a világbajnokságtól is hasonlóképpen messze vannak, mint Puskáséktól vagy a nyolcvan éve szintén ezüstérmes Zsengelléréktől. 

Szóban persze akár a mennyország is néhány másodpercnyire lehet.

 

Címkék: Gól rovat

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!