Amikor az ember kezéből kicsúszik a levesestál, és atomjaira hullik a konyhakövön, csak káromkodik egy cifrát. Hiányozni majd akkor fog, amikor legközelebb megteríti az asztalt. Hogy mindez miért jutott eszembe azt a hírt olvasván, hogy a Deutsche Telekom Budapest helyett Pozsonyt választotta globális pénzügyi szolgáltató központjának helyszínéül?
Mert még derengett a cég egyik igazgatójának néhány hónappal ezelőtt mondott pár plasztikus mondata. Előkerestem Guido Kerkhoff nyilatkozatát:
„Budapesten valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy a szükségesnél több porcelánt törnek össze. Macedóniába és Montenegróba is Magyarországon keresztül fektettünk be. Értékeljük az itteni tapasztalatokat és know-how-t. Ha azonban azt látom, hogy egy adózási törvény visszamenőleges hatállyal kihúzza a talajt a lábam alól, akkor ezt nem tudom tovább folytatni.”
Nem nagy ügy ez a pénzügyi központ, mondhatnánk. Néhány épület, 500 dolgozó, csupán pár millió eurós befektetés. S igaz: Pozsony mégiscsak közelebb van Bécshez, mint Budapest, és ott már évek óta euróval fizetnek, ami egy pénzügyi központ esetében nem lényegtelen dolog. De hát mi nem lennénk magyarok, akik évtizedekig tanultuk, hogy az igazságokat két sor között kell olvasni, és valójában allegóriájában és metaforájában él a nemzet. A Deutsche Telekom nem kivonult, csupán egy kürtöt fújt meg. Messze hangzó jelet adott, hogy egy távközlési óriás számára mindaz, ami Budapesten történik, a legkevésbé sem vonzó. A multik pedig csak olyanok, hogy jobban hallgatnak egymásra, és csordaszerűen közlekednek a világpiac végtelen legelőjén.
Az Orbán-kormány nagyarányú adócsökkentésekor Matolcsy miniszter hosszan fejtegette: a 10%-os nyereségadóval Európa legkedvezőbb befektetési terepévé válunk. Várjuk a langymeleg keleti szelet, amely majd csak meghozza a befektetők áradatát. S ha ők jönnek, lesz 4-5-6-7%-os növekedés, ami az országot kirántja a gazdasági tespedésből.
Matolcsy miniszter számításai tél végén még nem hozzák a kívánt eredményt. Úgy tűnik, a nagybefektetőknek a kis adó csak fél üzenet. Nekik kiszámítható nemzetstratégia, biztonság, stabil gazdasági környezet kell. S ha ez megvan, az oly kedvező adó tejszínhab a tetején. Ha a kormány akarva-akaratlanul a multik ellen hangolja az országot, lépten-nyomon arról beszél, hogy minden pénzt kivisznek innen és a magyar gazdaságnak többe vannak, mint amennyi hasznot hoznak, ne csodálkozzon, ha hátat fordítanak Budapestnek. Se a kínaiak, se az oroszok, se a nyugati világ nem érzi úgy, hogy itt valóban szívesen látják. Ha valakit szükséges rossznak tartanak, ne várjuk el, hogy mindent legyőző ingere támad az itteni befektetésekre.
Unom, utálom, hogy a nevemben Magyarország lassan a fél világgal verbális háborúba kerül. Én szeretem, ha mosolygós partnerekkel, barátokkal és üzletfelekkel telik meg az ország és nem acsarkodó ellenségekkel. Kérem, vigyázzanak arra a levesestálra!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
