A magyar gazdaság helyzete jelenleg rosszabb, mint másfél évvel ezelőtt az új kormány belépésekor volt. Sőt, ha a perspektívát tekintjük, akkor a helyzet sokkal rosszabb. Miért?
A kormánypártok még hatalomra kerülésük előtt egyszeri nagyarányú adócsökkentést ígértek. Ezt 2010 nyarán elkezdték, bejelentették a társasági adó 10%-ra való mérséklését és az egykulcsos 16%-os személyi jövedelemadót. Most már tudjuk, hogy 2012-ben a társasági adó a nagy cégeknél marad változatlanul, és az egykulcsos személyi jövedelemadó kétkulcsos lesz. Számos más adó vagy járulék is emelkedik. Valójában – az ígéretek ellenére – 2012-ben a GDP-hez mért adóterhelés nem lesz alacsonyabb, mint 2010-ben volt.
A kormánypártok a választások előtt azt mondták, hogy mihelyt hiteles kormánya lesz az országnak, a kockázati felárak csökkenni fognak. Az új kormány belépése óta a kockázati felárak tartósan a Bajnai-kormány időszaka feletti szinteken vannak. Most, 2011 októberében az adósságbiztosítás (CDS) felára messze 500 felett, a 2009 tavaszi szint közelében van. Ugyanígy az euró-forint árfolyam meghaladja a 300-at, az államadósság finanszírozásának hozamai és a banki kamatok emelkednek. Minden pénzpiaci mutatónk sokkal rosszabb, mint a kormányváltás idején volt, sőt, közelíti a pénzügyi-gazdasági világválság legnehezebb pillanataiban kialakult szintet.
A kormánypártok a választások előtt azt ígérték, hogy nem lesznek az „embereket” érintő megszorítások. Ezzel szemben a társadalom szinte minden rétege azzal szembesül, hogy működési, jövedelemszerzési feltételei romlanak, szerzett vagy remélt jogait csorbítják.
A kormánypártok a választások előtt pontosan tudhatták, hogy megnyerik a voksolást. A döntésekben azonban semmilyen valódi stratégia nem látszik, először a gazdasági növekedést mondták abszolút célnak, majd 2011 tavaszától az államadósság csökkentését, most újabban pedig az euróválságtól való függetlenedést. Kapkodás és koncepciótlanság látszik. Ha az euróválságtól akarjuk függetleníteni magunkat (ami egyébként rövidtávon lehetetlen), akkor szabad-e csökkenteni az ország tartalékait Mol-részvény-vásárlással, az IMF-tárgyalások megszakításával, a devizatartalék csökkentésével? Szabad-e meggyengíteni a bankrendszert különadóval és a devizahitelek veszteségének ráterhelésével?
Racionális logikával nem könnyen értelmezhető a jelenlegi helyzet. Az új kormány nehéz világgazdasági helyzetet és számos súlyos hazai szerkezeti gondot örökölt. Nem volt könnyű dolga. De ennyire rosszul vezetni az országot, azért az művészet. Hol vannak a fő hibák?
Ma Magyarország talán az egyetlen olyan EU-tagállam, amelyben a jogbiztonság, az erkölcs, a kiszámíthatóság egyáltalán nem jellemzője a kormányzati tevékenységnek. A kormányzat nem működik együtt senkivel, nem keresi sem a társadalmi, sem a szakmai konszenzust. Tömegével hoz olyan döntéseket, amelyek az európai jogelvekkel (esetenként a római joggal) durván ütköznek. Adók visszamenőleges bevezetése, a magánnyugdíjpénztárak alkotmánysértő államosítása, a magánjogi szerződésekbe való tömeges utólagos beavatkozás, csak néhány példa a gazdaság területéről. Mindezek elrettentik a befektetőket, nemcsak a külföldieket, hanem a hazaiakat is. Mindenki, aki teheti, eldugja jövedelmét és/vagy vagyonát az állam elől, mert nem tudja, milyen újabb dézsmára kell számítania. Állandóan változik az adórendszer, esetenként néhány nap alatt és teljesen kiszámíthatatlanok a gazdálkodási körülmények. Az állami szervek gyakran olyan nyomásgyakorlással élnek, amely piacgazdaságban megengedhetetlen (például bérkommandó).
A gazdaságpolitika egy közgazdasági tankönyvekben leírt nonszensz (értelmetlen) modellt akar megvalósítani. Ez abból indul ki, hogy adócsökkentéssel élénkíti a gazdaságot, s ez majd középtávon növeli az adóbevételeket. Átmenetileg pedig más pontokon (valódi szerkezeti átalakulás nélkül) adóemelésekkel próbálja ellensúlyozni a bevételkiesést. Csakhogy ahol adócsökkentés történt (magas jövedelműek személyi jövedelemadója, közepes vállalkozások társasági adója), ott ez lényegében semmilyen pozitív hatással nincs a gazdaságra.
A magas jövedelműek nem fogyasztanak itthon többet, nem támasztanak többletkeresletet. A közepes cégek pedig a belföldi piaci lehetőségek szűkössége miatt semmivel nem tudnak többet értékesíteni, sőt jellemzően termelésük csökken, emiatt beruházási szándékaik esnek. Az adócsökkentés ilyen körülmények között és ilyen módon végrehajtva semmit nem javít az érdekeltségen vagy a hatékonyságon. Ahol viszont adóemelés ellensúlyozza az adócsökkentést, ott a károk számottevőek: a négy ágazati különadó (pénzügyi szektor, távközlés, energiaszektor, kiskereskedelem) súlyosan visszafogja a beruházásokat, a bankadó pedig nyilvánvalóan fékezi az egész magyar gazdaság fejlődését. Egy amúgy is megosztott társadalomban az alacsony jövedelműek kárára csökkenteni a magas jövedelműek adóját, perverz ötlet (így is hívja a közgazdaságtan). Végül is ez a folyamat napról napra rombolja a magyar gazdaság amúgy sem fényes növekedési képességét.
Rossz döntések rossz korrekciója zajlik. Ahelyett, hogy bevallanánk, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó most nem időszerű és nem célszerű, ehelyett úgy csinálunk, mintha egykulcsos maradna, pedig kétkulcsos. Ahelyett, hogy csökkentenénk a foglalkoztatás közterheit, folytatjuk a magas jövedelműek adócsökkentését és az alacsony jövedelműek adóterhelésének durva emelését. Ez 2012-ben a társadalom széles alacsony jövedelmű köreiben komoly nettójövedelem-csökkenéshez vezet. Ezek a családok rákényszerülnek majd fogyasztásuk mérséklésére.
Sok-sok hónapon át a kormányzat azt ígérte a hiteladósoknak, hogy segít rajtuk. Az eddigi lépések (árfolyamgát, Nemzeti Eszközkezelő) lényegében hatástalanok voltak. Ennek nyomán a kormányzat bevezette a devizahitelek egyösszegű végtörlesztését. Ez súlyos gazdasági károkat okoz. A végtörlesztéssel nem az a baj, hogy megoldja ezt a problémát, hanem ellenkezőleg: felerősíti a többség törlesztési nehézségeit, azoknak segít, akik viszonylag könnyebben tudnak törleszteni, rontja a pénzügyi rendszer stabilitását. Emiatt azok, akik nem tudnak élni a végtörlesztéssel, még rosszabb helyzetbe kerülnek. A bankrendszer egésze veszteséges lesz, néhány banknak tőkepótlásra lesz szüksége. Még drágább lesz hitelhez jutni mindenkinek. A folyamat akár Magyarország újabb leminősítéséhez is vezethet. A károkat az egész társadalom állja.
A törvényileg megengedett végtörlesztés elképesztően durva beavatkozása a magánjogi szerződésekbe. Ezért szinte bizonyos, hogy vagy a magyar Alkotmánybíróság, vagy az Európai Bíróság ezt a törvényt meg fogja semmisíteni. Így a magyar államnak kártérítéssel együtt meg kell majd térítenie a bankrendszernek okozott veszteséget. Mi értelme ennek?
Ha minden így marad, ahogy most látszik a 2012-es költségvetésben, akkor jövőre a magyar gazdaság nagy valószínűséggel recesszióba esik.
A GDP kb. 1%-kal fog csökkenni, ezen belül az év elején ennél nagyobb visszaesés következik be. A beruházások a legjobb esetben stagnálnak.
A lakosság fogyasztása azonban bizonyosan mérséklődik, a GKI számításai szerint kb. 3%-kal. Ez azért következik be, mert az alacsony jövedelműeknél jövedelemhiány lesz, a magasabb jövedelműeknél pedig likviditáshiány áll elő a végtörlesztés pénzkiszívó hatása miatt. Elrugaszkodunk jövőre? De mitől? Úgy tűnik, a realitásoktól.
(A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
