Nem kétséges, Gianni Infantino tele van ötletekkel.
Van honnan merítenie.
A FIFA februárban megválasztott elnöke régi motoros a szakmában, 2009-től az UEFA főtitkára volt. Mint tudjuk, a nemzetközi és az európai futballszövetség vezérkarának sorai egyaránt erősen megritkultak az utóbbi időben, mégpedig azért, mert mindkét szervezetről kiderült, hogy még a feltételezettnél is korruptabb. Sepp Blatter és Jerome Valcke, a FIFA korábbi elnöke és főtitkára már eltűnt a színről, miután elmerült a megvesztegetés mocsarában, és ugyanez történt Michel Platinivel, az UEFA legfőbb elöljárójával is. Egy másik korábbi labdarúgó-legenda, Franz Beckenbauer szintén a visszaélés „császárává” vált, de nem maradt érintetlen a feddhetetlennek gondolt német szövetség sem, amelynek korábbi elnöke, Wolfgang Niersbach kénytelen volt lemondani posztjáról, miután róla is bebizonyosodott: „megkenték” szépen.
Az efféle manipulációk olyannyira átszőtték a labdarúgás vezető nemzetközi testületeit, hogy tavaly tavasszal tizennégy FIFA-korifeust vették őrizetbe, majd az év végén újabb tizenhatot vádoltak meg pénzmosással. A példákat lehetne sorolni, méghozzá oly hosszan, hogy ha belemennénk a részletekbe, akkor kizárólag a futball örve alatt véghez vitt ármányokról szólna ezúttal a Vasárnapi Hírek.
Ha külön kiadást nem készített is a lap, azt – ugye – senki nem gondolja, hogy Infantinónak halvány fogalma sem volt az üzelmekről. Az európai szövetség adminisztrációjának első embereként vaknak és süketnek kellett (volna) lennie ahhoz, hogy sejtelme se támadjon, mi folyik akár a közvetlen környezetében. Mondjuk úgy, a főember hivatalosan tiszta maradt, az ártatlanság szobrát azonban nem javallott róla mintázni. Mint ahogyan záporozó ötleteit sem feltétlenül szükséges üdvözölni.
Még a kampánya idején negyvencsapatos világbajnokságot vizionált; most már nem engedne a negyvennyolcból. Féktelen fantáziájával odáig jutott, hogy a négy tucat résztvevőből tizenhatot kiemelnének, míg a további harminckét együttes valamiféle helyszíni vb-selejtezőt játszana, és a vesztesek azonnal hazautaznának. (Akadt már ilyen a futball történetében – 1934-ben és 1938- ban –, csak akkor a világbajnokság egész mezőnye tizenhat szereplőből állt.)
Infantino „az egész világra kiterjedő közösségi eseményt” valóban határtalan banzájjá tenné, hiszen legújabban már arról beszél, hogy a vb-t kalákában kellene megrendeznie néhány országnak.
A gondolat nyilván onnan ered, hogy 2020-ban, az első Európa-bajnokság hatvanadik évfordulóján a földrész tizenhárom városában – Amszterdamban, Bakuban, Bilbaóban, Brüsszelben, Budapesten, Bukarestben, Dublinban, Glasgow-ban, Koppenhágában, Londonban, Münchenben, Rómában és Szentpéterváron – tartják a torna mérkőzéseit. Bizonyos fokig persze érthető, hogy a karvezetők bármelyike további széles körű fesztiválokról álmodik.
Elvégre, ha valahol, a FIFA-nál és az UEFA-nál tudják, milyen a nagy buli.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!