Megjött az önbizalma Bernd Storcknak, a magyar labdarúgó-válogatott német szakvezetőjének, és e magabíráson annyiban nem csodálkozom, hogy ha a kapitány az andorrai szégyen, minden idők legnagyobb blamázsa után a helyén maradhatott, akkor a biztonságérzete bizonyos szempontból vitathatatlanul indokolt.
A futballszövetségi vezérkar különös kitartásán kívül azonban semmi nem támasztja alá a büszkeséget. A nemzeti együttes egyetlen mérkőzést nyert meg az idén (Lettország 3-1), további négy találkozóján (Portugália 0-3 és 0-1, Oroszország 0-3, Andorra 0-1) úgy maradt alul, hogy gólt még véletlenül sem ért el; a gárda alig tíz pontot szerzett vb-selejtezőcsoportja eddigi nyolc meccsén, és tizennégy, illetve tizenegy pontos hátrányban van a svájci, valamint a portugál csapattal szemben. Ez már nem is utcahossznyi, hanem sugárútnyi távolság… Az előretekintés helyett alighanem érdemesebb a magyar együttes mögött álló Feröer-szigetek legjobbjaira figyelni, mert a „juhászok” (feröer juhot jelent) mindössze két ponttal maradnak el a világbajnokságot ezúttal is televízión néző honfitársainktól. (Labdarúgóink egy tekintetben megelőzték korukat. Több mint harminc esztendeje hirdetik szüntelenül: mindig tv…)
Ehhez képest Storck „nagyszerűnek” látta a portugálok elleni Üllői úti teljesítményt. A kapitány – a jelek szerint – a szabados-szemérmetlen érvényesülni vágyást is akceptálja, mert csak a legbuzgóbb törtetők közt tapasztalható annyi könyöklés, amennyi a felhevült magyar játékosokat jellemezte. Egyéb mutatókban hazánk fiai egyáltalán nem tűntek ki, a tréner mégis kijelentette: „Erős keretünk van, bárkivel felvesszük a versenyt.” Az import mestert elhagyta az ítélőképessége és a memóriája – az andorrai gyalázat alig három hónapja volt –, a tízpontos kategóriába ugyanis olyan válogatottak tartoznak, mint Ciprus vagy az újabban baráti Azerbajdzsán együttese. Az UEFA nemzeti lajstromában a harmincadik, országonkénti klubrangsorában a harmincötödik helyet foglalja el Magyarország; e lejtmeneti pozíciókból erős túlzás „bárkizni”.
A gyöngyszem mégsem ez, hanem a vörös drapériás internacionalista szemináriumok világát idéző storcki tétel: „Haladunk tovább a megkezdett úton.”
Ha lehet kérni, csak azon ne…
Elvégre – a már említett blamákon túl – akciógólt tíz hónapja nem szerzett a válogatott (a lettek elleni három dugó mindegyike rögzített helyzetből esett). Hogy melyik együttest sikerült legutóbb támadásból kijátszani? Az andorrait. Mert nem csupán 0-1 akadt a „törpék” ellen… Bizony volt 4-0 is!
Időközben a német szakvezető „futballmagyarrá” változott.
Már egészen úgy beszél, mintha itt született volna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!