Ha hiszik, ha nem, az Edmonton Journal online kiadásának sportoldala nem a FIFA-botránnyal kezdődött tegnap. A szalagcím az volt: A hölgyek szép játéka mögött. Ez arra utalt, hogy szombaton Kanadában megkezdődik a hat várost – Edmonton, Montreal, Moncton, Ottawa, Vancouver, Winnipeg – és huszonnégy csapatot megmozgató női labdarúgó-világbajnokság.
Vagy ahogyan a házigazdák előszeretettel hívják: a Christine Sinclair World Cup. A harminckét esztendős „névadó” a londoni olimpiai torna bronzérmes gólkirálya volt, a vb második fordulójában ünnepli a 225. válogatottságát, és még az sem elképzelhetetlen, hogy eléri a 160. gólját a nemzeti együttesben (eddig 153-at szerzett).
Úgy tetszik, Kanada sokkal inkább kíváncsi rá, mint Blatterre, Blazerre, Warnerre, az „ezer” szálon futó korrupciós ügy főszereplőire, bár Sepp Blatter – a hírek szerint – megjelenik a megnyitón. (Hogy ott lesz-e? Csak annyi biztos: a FIFA-hoz negyven éve belépő, és egyaránt tizenhét esztendőt főtitkárként, illetve elnökként abszolváló svájci elöljáró képes meglepetést okozni. Ki hitte volna nagy többségű – 133:73-as szavazati arányú – újraválasztása után, hogy néhány nappal később bejelenti lemondását?)
Kanadához hasonlóan Új-Zélandon is világbajnokságot rendeznek, de arrafelé nem kavar port a húsz éven aluli fiúk találkozója: az Aucklander, a New Zealand Herald vagy az ottani Times sem szentel nagyobb felületet a fiatalok vetélkedőjének. (Ezzel az európai újságok is így vannak.) Ám az ifjak láthatóan élvezik a játékot, kivéve néhány zaklatott tinédzsert, aki a meccset megelőző csapatséta során a bokorba is kíméletlenül belerúg, ha az a széltől megmozdul…
A lényeg azonban az, hogy a show a futball eddig érintetlen terepén is folytatódik.
S változatlanul bódít olyan helyeken, ahol már idáig is bolondított. A Hamburg–Karlsruhe és az 1860 München–Kiel osztályozókat összesen 84 601, illetve 66 812 néző látta a helyszínen, noha valamennyi találkozót élőben közvetítették Németországban. Ám arrafelé a tévé valahogyan nem szívja el a közönséget a stadionok nézőteréről, ellentétben hazánkkal, ahol az illetékesek bölcsen felismerték: azért üresek a lelátók, mert sok az adás. Hacsak nem azért, mert kevés a beadás…
De ne kanyarodjunk el a labdarúgástól!
A múlt évi Bajnokok Ligája-döntőt (Real Madrid–Atletico Madrid 4-1) több mint kétszáz országban sok százmilliónyian látták a képernyőn.
Ez a szám az idén sem lesz kevesebb, a Barcelona és a Juventus szombat este „mindent visz”. Hogy aztán a pálma melyiküké lesz, azt legföljebb sejteni lehet, tudni nem, viszont mérget vehet rá bárki: a mérkőzés kilencven – vagy százhúsz – perce alatt egyetlen drukkernek sem jut eszébe a FIFA, az FBI, az amerikai adóhatóság és ügyészség. Zürichben előállíthatnak akárhány korifeust, lebeghet Damoklész kardja mindenféle potentát fölött, ha meccs van, a világ arra figyel. Mert imádja a játékot, eleped a trükkökért.
Mármint azokért, amelyeket fényárban úszó pályán adnak elő, s nem azokért, amelyek sötét csatornákon zajlanak, s amelyeket még véletlenül sem mutatnak be.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
