Hétközi fordulót rendeztek a labdarúgó NB I-ben; azt hinné az ember, annyi feladat vár a hazai futballistákra, hogy muszáj pörögni az olimpia alatt is. Csak hát az európai porondon már nincs kihívás, augusztus elejére az itthoni első osztály összes képviselőjét kiselejtezték, de ez nem okozott fennakadást – sem a kontinensen, sem minálunk –, sőt az MTK-nál valósággal büszkék voltak rá, hogy az itt is, ott is győztes azeri Gabala alig három góllal múlta felül összesítésben a kék-fehér csapatot. Ami azt illeti, az FTC vezérkarát sem rázták meg a tiranai partizánok akciói, a listás és szkinhedbaráti gyanúba került Kubatov pártigazgatóklubelnök nevetgélve „elemezte” a zöld-fehér csapat helyzetét az újabb előszezoni blamázs után.
Idehaza tehát ugyanolyan gyorsan helyre állt a „rend”, amilyen hamar a négy magyar résztvevőt – szokás szerint – kiseprűzték, a bajnokság (a menetrendet illetően) pattogó ritmusban, tatarozás nélkül, zavartalanul folyik, másra úgysem kell már összpontosítani, ugyebár. Hacsak nem a Magyar Kupára, de annak a valódi magyar labdarúgás több évtizedes hajdani virágkorában sem volt különösebb presztízse: minden döntők nézőcsúcsa az 1955-ös Vasas–Honvédon (3-2) jegyzett 40 000 szurkoló. Ezzel az érdeklődéssel az első kétszázba sem lehet beférni a Népstadion örökös látogatottsági rangsorában…
A Vasas–Honvéd bajnokin (2-0) most majdhogynem tized annyian, 4375-en voltak, de ne tessék szánakozni, mert ez a létszám a hatodik forduló rekordja. A Fáy utcában hatszor annyian jelentek meg, mint ahányan az MTK–Videoton találkozót látták. A hat mérkőzést 15 198 ember tekintette meg a helyszínen, ez átlagban 2533 drukkert jelent, azaz még túlzással sem lehet állítani, hogy a publikum kikényszerítette volna a keddi-szerdai játékot. Ennek fényében megint csak nehezen érthető, miért a sietség, de végtére is mindegy, mivel a víkendeken épp olyan kevesen vannak a lelátókon, akár a munkanapokon.
Ennek pedig az az alapvető oka, hogy minálunk szombat-vasárnap is hétköznapi a futball…
Az MLSZ-ben tehát nyugodtan készíthetik a műsort, elvégre az a lakosság döntő többségét még a kánikulában is hidegen hagyja. Ellenben a forróságban kiváltképp izzadnának sokan, ha megállítanák őket az utcán, és azt kérnék tőlük: sorolják fel az NB I. tizenkét csapatát. Az pedig már valóságos merénylet volna, ha tizenkét játékos nevének említésére próbálnák rávenni őket…
Pedig a közszolgálatinak mondott tévé nyomja a hazai meccseket, és úgy tálalja őket, akár az igazi, már vagy harminc éve elveszett – de el nem feledett – rangadókat. Ugyanakkor az olimpián szereplő amerikai férfi kosárlabdacsapat játékát „álmosítónak” találta valamelyik szpíker (nevét se tudom). Na de, ha egyszer a Mezőkövesd–Gyirmótot közvetíthetné, abban nem lenne hiba! A közvetítésben lenne. A meccsben nem; mármint, ahogyan ő tálalná, úgy nem. Hogy akkor miért szólja le az NBA reprezentánsait? Mert mindenféle dekadens Anthony, Cousins, Durant, George, Irving előtt nem és nem hajlong tisztességesen szervilis magyar ember…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!