„Irgalmatlan verést kaptak a Honvéd akadémistái Krasznodarban.” Ezt a masszívan kormánypárti Origo című hírportál írta, miután az U19-es korosztály kispesti fiataljai 8-0-s vereséget szenvedtek az ifjúsági labdarúgó Bajnokok Ligájában. Hiába, no, nyolc még gombócból is sok, ilyen eredmény után még a Fidesz előtt áhítattal térdelők sem mondhatják, hogy egyes időszakokban kifejezetten jól ment a játék, az ötvenhatodik és a nyolcvannegyedik perc között például egyszer sem került honfitársaink hálójába a labda.
A Honvéd tulajdonosa sem szépítette a brutális legyőzetést. Kommentárjában efféléket írt: „A két csapat nem volt egy súlycsoportban. Az orosz együttes a játék minden aspektusában felülmúlt bennünket. Labdarúgói gyorsabbak, fizikailag jobban felkészültek, technikásabbak, elszántabbak voltak.” Majd George F. Hemingway kertelés nélkül hozzátette, hogy – a pezsgőgyári mennyiségű dugó ellenére – Berla Attilát, a kispesti kapust látta együttese kiemelkedő legjobbjának...
Pedig hát játszott – vagy inkább pályán volt – az NB I-ben újabban gyakran feltűnő Banó-Szabó Bence, valamint a szintén a felnőttek keretéhez tartozó, egyszer-kétszer már a nagyok közt is bevetett Herjeczki Kristóf. Nagyok? Törpék azok, kérem...
S persze korántsem csupán a Honvéd játékosai, hanem az egész mezőny tagjai. Ahogyan ez az újabb rettenetes blamázs sem csak a Kispesté: a teljes magyar utánpótlás-nevelés – egyáltalán: a labdarúgásnak hívott hazai tevékenység – csődje.
Annál inkább, mert az utanpotlassport.hu elnevezésű internetes fórum leszögezte, hogy a tizenkilenc évesek itthoni választékából magasan kiemelkedik a Honvéd. Képzeljük el – ha tudjuk –, milyen lehet a többi elemi... Akadémiának egyiket sem hívnám, bár fellengzősen – és a valóságtól elrugaszkodva – így emlegetik az összes itthoni neveldét. Sajátos labdarúgóképzők ezek: futballista még véletlenül sem jön ki belőlük. Nem csoda, ha kitűnő kollégám, Pető Péter felháborodott a 0-8 nyomán: „Történelmi kitekintésben is páratlan szabad rablás zajlik a magyar futball környékén” – írta egy percig sem vitathatóan.
Elvégre a kegyes államtól 2011 óta irtózatosan nagy összegek zúdulnak abba az azonosíthatatlan valamibe, amely egyetlen alkotórészében sem hasonlít az igazi labdarúgáshoz.
Nem a mostani az első nyolcas az egyaránt 2010-től regnáló politikai kormányzat és MLSZ-rezsim hivatalba lépése óta. Akadt már felnőttfronton 1-8 meg azzal egyenértékű andorrai 0-1, továbbá jó néhány sok-kevés az utánpótlás különböző szintjein.
(Értsd: a pályán sokat kapott, ám keveset szerzett a reménytelen magyar képviselő.) A szövetségi refrén azonban nem változik; továbbra is azt hallani, hogy szégyen lenne, ha a magyar válogatott részvétele nélkül rendeznék meg a 2020-as felnőtt Európa- bajnokságot. Kérdés, vajon mi predesztinálja a szereplésre e hazai lehúzóágazat boldogtalan reprezentánsait. Mert – miként fájdalmasan tapasztalható – a jövő sem éppen most kezdődik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!