Négyszáztizennégy, nem elírás, 414 százalékkal költöttek többet labdarúgók átigazolására a hazai klubok 2017-ben, mint egy évvel korábban. Csaknem 1,8 milliárd forint gurult el erre a célra, de hát, ami könnyen jön, az könnyen megy, hiszen a fedezetet kitermelni nem kell, a számla döntő hányadát az állam állja. A központi pénzek elszórása meg senkinek se fáj; mármint a berkeken belül nem hasogat, aki pedig kívül van a körökön, az úgysem érdekes.
A számok mégse férnek a fejbe, s különösen az a 2017 nyugtalanító.
Mert mi is volt tavaly, kérem tisztelettel?
A lé dőlésén túl semmi haladás, csak visszafejlődés. Egy 476 négyzetkilométer területű, kevesebb mint 80 ezres népességű, liliputi országban – Andorrában – is sikerült kikapnia a válogatottnak.
Igaz, nem ez a magyar csúcs, mert Málta területe 316 négyzetkilométer, és Valletta pályájáról már tizenkét évvel ezelőtt vesztesen vonult le a nemzeti együttes. Arról nem szólva, hogy Liechtenstein 160 négyzetkilométeren terül el, s a máltai blamázs évében volt még annál is nagyobb felsülés: az ötezer lakosú Vaduz csapata 4-0-ra nyert a Megyeri úti UEFA Kupa-selejtezőn az Újpest ellen.
E nem éppen mámorító időket idézte fel a múlt esztendő, amelynek másik felejthetetlen állomása a luxemburgi vendégszereplés, a tragikomikus 1-2 volt. Amíg a 45-szörös válogatott Elek Ákos a találkozó lekötésével magyarázta az égést, mert azzal szerinte „magunk alatt vágtuk a fát”, a néző nem a versenynaptár alakításától, hanem attól esett kétségbe igazán, hogy egy Joachim nevű, a belga másodosztályban játszó labdarúgó grundcseles góllal mulattatta magát és a Josy Barthel sporttelep 1873 drukkerét. Abban persze Eleknek tökéletesen igaza van: ha nem állunk ki, nincs vereség. Sokakat – a szánalmas produkción túl – mégis az keserített el, hogy a statisztikusok utánajártak: hazánk a negyedik ország (Albánia, Fehéroroszország és Macedónia után), amelynek reprezentánsai veszíteni tudtak Andorra és Luxemburg képviselőivel szemben is.
Abban viszont egyenesen világelsők vagyunk, hogy egy éven belül még egyetlen nemzet legjobbjait sem porolták el e két miniállam futballistái.
A játékosok teljesítménye tehát nem javul, még csak nem is stagnál, hanem romlik, a labdarúgók anyagi értéke viszont sugárhajtással emelkedik. Ez azt üzeni valamennyi résztvevőnek: minden rendben, csak így tovább! Noha az európai kupákat illetően augusztus a maximum, azaz már a nyári előszezonban rendre eljön a teljes kiselejtezés, s a – különben több tekintetben komolytalannak tetsző – FIFA-világranglistán Panama és Jamaica között virít a válogatott az ötvennegyedik helyen, az itthoni futballba özönlő összegek mindinkább áradnak.
Csak forintos labda, az nincs még véletlenül sem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!