Vagy az történt, hogy az UEFA kicsinyes bosszút állt a Bayern Münchenen, vagy csak az van, ami eddig: az Európai Labdarúgó Szövetség (amely nemrégiben még – a FIFA-val együtt – térdig gázolt a korrupcióban, de mára már nagyobb tisztaság jellemzi, mint a Patyolatot) sóhivatal, semmi más. A szervezet a napokban kihirdette a Bajnokok Ligája álomkeretét, s az általa kiválasztott tizennyolc játékos közül nyolc képviseli a címét megvédő Real Madridot, miközben mindössze egy futballista reprezentálja a Bayernt. A „királyi gárdából” Dani Carvajalt, Sergio Ramost, Marcelót, Casemirót, Toni Kroost, Luka Modricot, Iscót és Cristiano Ronaldót sorakoztatták fel, míg a német együttesből egyedül Robert Lewandowskit találták érdemesnek a virtuális meghívásra.
Ez azért szúr szemet, mert két hónapja sincs, hogy a Bayern München a legjobb nyolc között rendezett madridi visszavágón a játékban felülmúlta a Real Madridot, és nagy valószínűséggel amiatt búcsúzott, mert nem bírt… nem, nem az ellenféllel, hanem a játékvezetővel. A találkozó bírája 2-1, 1-2-es összesített állásnál legalábbis vitathatóan kiállította Vidalt, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban megadta Cristiano Ronaldo mindkét lesgólját. Még Zinedine Zidane madridi szakvezető is azt mondta a meccs után: „Itt bizony kieshettünk volna.” A Mundo Deportivo című spanyol lap pedig ekképpen kommentálta a találkozót: „Cristiano Ronaldo triplázott, de Kassai Viktor volt a főszereplő.” Carlo Ancelotti, a Bayern itáliai mestere kijelentette: „mindenre felkészültünk, csak a játékvezetőre nem”, az olasz lapok közül pedig a La Gazzetta dello Sport „Cristiano Ronaldo és az ajándékok; Kassai katasztrofális volt”, a Corriere dello Sport „Botrány! A játékvezető kiejtette Ancelotti Bayernjét” címmel jelent meg.
A müncheni berkekben természetesen nem csak Ancelotti trénerből dőlt a panasz – sőt egyes híradások szerint a legharagosabb kisemmizettek mindjárt a mérkőzés után, az öltözőfolyosón neki estek (szóban) Kassainak –, ezért lehet akár azt is feltételezni, hogy az UEFA valamiféle megtorlásképpen szemelt ki csupán egy játékost a Bayernből. A sors fintora: az „egyke” Lewandowskit a madridi meccs nyolcvannyolcadik percében Kimmichhel váltotta fel Ancelotti, mert a piros lapig hiába volt a Bernabeu-ban müncheni dominancia, létszámhátrányban már inkább védekezni kellett (volna). Ami biztos, a 8:1-es arány köszönő viszonyban sincs a negyeddöntő kiélezettségével, miként az is nyilvánvaló, hogy például Thiago Alcantarát, az 1994-ben világbajnok brazil Mazinho spanyol válogatottá lett gyermekét az UEFA technikai bizottságának fura urain kívül kevesen felejtették volna ki az elit körből.
Nem nagy ügy ez – értsd: a választás –, és nemhogy a negyeddöntő, de már a döntő is a múlté. Ráadásul a cardiffi csúcstalálkozón a Real Madrid teljesen szabályos keretek között „gurított” négyet a Juventusnak, és második félidei játéka valóban olyan volt, akár az álom.
Ám egyáltalán nem olyan, mint az álom tizennyolc meg annak kiagyalója.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!