„Alárendelt szerepet töltöttünk be” – mondta csütörtökön a csütörtököt mondó válogatottról Csányi Sándor, az MLSZ elnöke a Luxemburg–Magyarország találkozó után. Bizony a dermesztően egyoldalú mérkőzés láttán örülni kellett – már amennyire lehetett –, hogy csupán 2-1-re győzött a játék minden elemében honfitársaink fölé emelkedő házigazda együttes.
Ahhoz persze, hogy hazánk boldogtalan fiaira fentről nézzen a luxemburgi válogatott, korántsem kellett óriássá válnia; mi tagadás, a vendéglátó együttes is kezdetleges futballt „játszott”, de kétségkívül kevésbé primitívet, amilyet a csapatnak nevezett magyar személyzet nyújtott.
Több százmilliárd forint állami kiszórása, a stratégiai ágazat kifejezés megcsúfolása és hatesztendőnyi szüntelen szövetségi „fejlesztés” után a magyar labdarúgás odáig jutott, hogy fél év alatt kikapott Andorra műkedvelőitől meg Luxemburg laikusaitól. Már Andorra is minden idők mélypontja volt. Andorra és Luxemburg együtt: mélypont a négyzeten.
Kellene még néhány százmilliárdocska…
Valójában dehogy kellene: elherdálnák azt is. Ám fölösleges a feltételes mód, mert mindenki mérget vehet rá: a nagy dohányt a labdarúgás magyar válfajának kitöméssel kitüntetett körei változatlanul alanyi jogon kapják, és eltékozolják a semmire.
Néhány szekértoló pedig egyszeriben sopánkodni kezd, hogy micsoda szégyen meg ilyesmi, majd két-három nap elteltével azt csinálja, amit eddig is tett: hirdeti a hazai rezsim és futball nagyszerűségét.
Azt azért ismerjük el, az abszurd himnuszt zengőknek sem könnyű, mert napnál világosabb: annak, amit a 21. század Magyarországán labdarúgás címén – bármely területen, pályán, klubban, hivatalban, s akármelyik korosztályban – művelnek, köze sincs a futballhoz. Andorrától és Luxemburgtól kikapni, az két fillérből megoldható. S ahogyan befektetés, úgy tudás sem kell hozzá. A kettő közül az utóbbi már megvalósult, azaz a kompetencia nulla, a lé viszont továbbra is ömlik.
Az már csak a több évtizede tartó, ám a „stratégiai” zsetonzuhatag beindulása óta minősített romlás végterméke, hogy egy luxemburgi center játszótéri csellel szerez gólt meghökkent honfitársaink gyűrűjében, s hogy a magyar válogatott tagjai reménytelenül kutatnak a labda után a miniállamok egyikében. Helyesen cselekszünk tehát, ha merünk kicsik lenni, azaz nem kezeljük le a pöttömöket.
Elvégre mi is liliputiak vagyunk. Ha nem hollywoodiak. Plakátokon terjeszthetnénk, akár a Goldie Hawn, Chevy Chase és Dudley Moore főszereplésével forgatott amerikai film készítői a hetvenes évek végén: Óvakodj a törpétől! Mert hovatovább Luxemburgban is gazdagabb a játékoskínálat a Szélesi-választéknál.
Pardon, hamarosan Leekens jön. Majd úgy jár, mint Storck: megy, mert nem megy.
S velünk marad mindaz a gyalázat, amivel oly régóta együtt élünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!