„Látszik, hogy jó úton járunk” – mondta Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott német szakvezetője a szombat esti „barátságos” vb-selejtező, a svájciak elleni bázeli találkozó előtt, amelynek boldogtalan honfitársaink szempontjából semmiféle tétje nincs.
A B csoport táblázatán ez a helyzet: 1. Svájc 24 pont, 2. Portugália 21, 3. Magyarország 10, 4. Feröer-szigetek 8, 5. Andorra 4, 6. Lettország 3. Azaz hazánk fiai messzebb vannak Svájctól és Portugáliától, mint Feröertől, Andorrától vagy Lettországtól.
Sokaknak erről fogalmuk nincs, és nem azért, mert a magyar futball köreiben oly buzgón igyekeznek a szűnni nem akaró csődhelyzetet eltitkolni előlük. (Miként Horti Gábor tévériporter írta blogjában: „Sokfelől, sokféleképpen ömlik a meggyőzés hozsannája. Ám, ha valaki józan, akkor látja, hogy ez csak üresen kongó tompítás. (…) Bizonygatják a semmit.” Az emberek többsége sokkal inkább azért nem tud a krachról, mert a társadalmat teljességgel hidegen hagyja a hazai futball. A napokban közzétett felmérés szerint még a kormánypárti szavazóknak is csupán az ötöde érdeklődik a labdarúgás huszonegyedik századi magyar válfaja iránt, pedig ezek a voksolók legalábbis lojálisak a változatlanul nem létező futballt a „stratégiai ágazatok” közé előléptető miniszterelnökhöz.
A „jó út” adatai mindenről árulkodnak, csak haladásról nem. A múlt évi Európa-bajnokság óta tíz mérkőzést játszott a magyar válogatott, és a mérleg: 3 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség.
S az utóbbi két év statisztikája a létszámemeléssel ajándékba kapott Eb-részvétellel együtt sem sokkal jobb: 4 győzelem, 5 döntetlen, 8 vereség. Csak Lettország legjobbjait (kétszer), valamint Ausztria és Andorra csapatát sikerült felülmúlni… Az Eb-n korábban sosem vagy csak ritkán szereplő együttesek közül a veretlen Walesnek 3 győzelem, 5 döntetlen, Izlandnak 8 győzelem, egy döntetlen, 4 vereség, Észak-Írországnak 7, 1, 3, Szlovákiának 5, 1, 6, Lengyelországnak 7, 2, 1 a mérlege a kontinenstalálkozó óta. Az Európa-bajnokságon
Bordeaux-ban felülmúlt Ausztria eredménysora a múlt év őszétől 1, 5, 3, a pótselejtezőn kettős sikerrel kiejtett Norvégiáé 3, 2, 5. Hogy aztán a „szomszédban” vagy a fjordok hazájában príma pályáról beszélnek-e…?
Amúgy Storck sem mindig „futballmagyar” a nyilatkozataiban, mert augusztus végén még élesen kritizálta az itthonról beválogatott labdarúgók erőállapotát: „Senki se felejtse, honnan jönnek ezek a játékosok. A magyar klubok sajnos nem adnak nemzetközi tapasztalatot.”
A leginkább azonban az oroszoktól az Üllői (jó) úton elszenvedett 0-3 után találta fején a szöget. Az import kapitány szavai szerint „a semmiből kaptuk a gólokat”.
Nála mi sokkal jobban tudjuk: ez hovatovább harminc éve így zajlik. Még véletlenül sem mondanám, hogy megy.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!