Most jó lenni PSG-snek: amióta újabb két brazil, a 105-szörös válogatott, a sárga mezesek szereplési öröklistáján – a 2002-ben világbajnok Lucio társaságában – már a harmadik-negyedik helyen jegyzett Daniel Alves, valamint a címeres mezt 83 alkalommal magára öltő Neymar is Párizsba érkezett, a csapat oly magasan szárnyal, hogy lenéz a címerében is megjelenített Eiffel-toronyra.
Jut eszembe, a nyár elején idehaza akadt afféle szakszöveg, mely szerint az ismertebb nevek közül csak Neymaré hiányzott a brazil válogatott ausztráliai keretéből, miközben olyan ismeretlen labdarúgók sem utaztak az ötödik kontinensre, mint Alisson, Miranda, Marquinhos, Marcelo, Casemiro vagy éppen Daniel Alves.
Utóbbi szerdán a párizsiak őszi, hatvanhetedik, tétmeccsen elért gólját küldte álló helyből, húsz méterről, menthetetlenül a Celtic hálójába úgy, hogy a valószerűtlen mozdulattal meglőtt labda a jobb kapufáról vágódott be. (A jobb bekk viszont a legkevésbé sem vágódott be Craig Gordonnál, a skótok 7rét görnyedt kapusánál.)
A PSG az évad eddigi tizennyolc díjmérkőzése közül tizenhatot megnyert és kettőt döntetlennel zárt, miközben tizenegyszer nem kapott gólt, négy ízben pedig csak egyet szedett be. Ugyanakkor az e heti hetes alkalmával fordult elő hetedszer, hogy legalább öt gólt szerzett a párizsi együttes, amelynek hálója a glasgow-i zöld-fehérek vendégjátéka során rezdült meg először a Bajnokok Ligája mostani kiírásában. Öt találkozó után 24-1-es gólkülönbség az első számú európai klubtornán: lehet mondani, nem rossz…
S állítólag örökös ellentétek vannak Neymar és Cavani, Neymar és Emery edző, Neymar és mindenki között. A pályán e szembenállásnak a nyomai sem mutatkoznak, a művészegyüttes tagjainak tobzódása, a szűnni nem akaró Szajna-parti láttán az emberben Szabó Lőrinc, a napóra és Mozart elevenedik meg: „Csak a derű óráit számolom.” Örömteli felfedezés a labdarúgás nem feltétlenül jó irányba tartó világában, hogy vannak helyek, ahol a játék kerül a fókuszba, dominál a fantázia, a finomság, a már-már önfeledt támadófutball. A Saint-Germain újabban úgy működik a pázsiton, akár a francia Barcelona. S a hírek szerint külön versenyt vív Philippe Coutinhóért a katalán klubbal. (Ezalatt fél csapatra való játékost el kell adnia az olykor csak papíron létező pénzügyi fair play jegyében.) Hogy aztán az újabb brazil szerzemény hol kapna helyet, amikor Draxler sem törzsgárdatag a kezdő tizenegyben? Erre egyszerű választ adott Bognár György: „A középpályán benn kell hagyni védekezni Verrattit, akinek a két oldalán Philippe Coutinho és Draxler játszana, elöl meg maradna Mbappé, Cavani meg Neymar.”
Azért támadás esetén a kapust még nem váltják fel mezőnyjátékossal, mint a nem csupán a futballban világklasszis PSG kézilabdacsarnokában…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!