Tripla vereség, egyetlen gól, Barcelona odavan - Hegyi Iván írása a szerző Gól rovatában.
Egy hét nagy idő is tud lenni: ezalatt például mindent elveszített a Barcelona.
Kiesett az Atletico Madriddal szemben a BL-ből, a granadai blamázzsal valószínűleg megfosztotta önmagát spanyol bajnoki esélyeitől, és legutóbb alulmaradt a Real Madriddal szemben a Király Kupa döntőjében. A 0-1, 0-1, 1-2 hármas olyan csapást jelent a katalánok számára, hogy a valenciai fináléról hazatérő labdarúgókat azzal fogadták a barcelonai szurkolók: „Zsoldosok vagytok!”
Az El Mundo Deportivo című lap pedig így kommentálta a keserves triplát: „Egy korszak lezárult.”
Ez persze még csak (bal)jóslat, az viszont tény: a „Barca” a legutóbbi hat meccse közül három mérkőzésen csak egy-kettőn egyetlen gólt sem ért el, egyedül a sereghajtó Betisnek vágott be hármat (pontosabban: kettőt, mert a sevillai Jordi Figueras a tizenhatosról a saját hálójába küldte a labdát). Az azt megelőző három találkozója viszont maga volt a mennyország (Osasuna 7-0, Real Madrid 4-3, Celta Vigo 3-0), de hol van az már! Március vége óta a „tiki-taka” nem működik, illetőleg a passzolgatás még megy, de feltűnően hiányoznak a hosszas „altatást” követő hirtelen átadások, melyek nyomán valaki szemben áll a kapussal. A tizenhatosnál elfogy a tudomány, az elöl játszó trió – Messi, Fabregas, Neymar – mintha nem is ugyanaz a hármas lenne. Neymar, aki a Real Madrid ellen úgy megsérült, hogy a bajnokság hátralévő meccsein már aligha játszhat, legalább akar valamit, Messi és Fabregas viszont megfejthetetlenül apatikussá vált. A spanyol sajtó most azt boncolgatja: Neymar szerződtetése megkérdőjelezte Messi egyedüli és vitathatatlan vezérszerepét, ezért oly enervált az argentin klasszis, ennek azonban ellentmond a trükkös Lionel megannyi korábbi produkciója, a többi közt a Real Madriddal a Bernabeu stadionban vívott bajnokin nyújtott lehengerlő teljesítménye.
Ami biztos: a visszaesés legfőbb oka a támadójáték összeomlása.
A Barcelona húsz góllal szerzett többet a bajnokságban a listavezető Atletico Madridnál – kilencvenkettőt(!) –, azaz messzemenően ellensúlyozni tudná védőinek kihagyásait, ha nem csupán tartogatná a labdát, de gólhelyzetet is teremtene. Ám a legutóbbi három találkozón egyedül Bartra juttatta az ellenfél hálójába a labdát. Gerardo Martinót, az össztűz alatt álló argentin edzőt azzal is ostromolják, hogy nem volt B terve arra az esetre, ha az A változat füstbe menne, de ebben a tekintetben meg kell védeni a szakvezetőt, mert ugyan minek gondolt volna egyéb variációra, amikor a vörös-kékek amúgy sem képesek más stílusban futballozni, mint a – sokáig oly irigyelt – sajátjukban?
Az más kérdés, hogy a tréner láthatóan nem készült fel a bajra; amint nehézségek adódnak, egyáltalán nem ura a helyzetnek. Karizmatikusabb mesterrel nyilván nem fordult volna elő ilyen hanyatlás, és itt az egy hét rövidsége mit sem számít, mivel mindenki tisztában volt vele: az Atletico és a Real Madrid ellen csúcsformában kell játszani a győzelemhez. Ehhez képest itt ez a kontraforma...
Odáig azért nem mennék, hogy „eltemessem” a katalán együttest. Ilyen kvalitású futballisták esetében még a három egymást követő vereség után is óvatosan kell bánni a „leírással”, ám az kétségtelen, hogy ez az évad nem a „Barcáról” szól (illetve a katalán klubról is, negatív értelemben). S azt hiszem, a kudarcok nyomán nem a tiki-taka alternatíváját kell keresni, inkább arra kell fókuszálni, miként lehet visszatalálni ehhez a valóban gyönyörű játékhoz.
Ne ítéljünk elhamarkodottan, mint John Toshack. A Real Madridot több periódusban is irányító edző kifejtette: „Neymar nincs azonos kategóriában Gareth Bale-lel.” E meghökkentő kijelentésre persze van magyarázat: Toshack is walesi, mint Bale...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
