Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa – jajdult fel Ady majd’ 120 éve.
Azóta se cáfolt rá senki. És most megint itt állunk, lábhoz tett önbecsüléssel, pironkodó arccal: minket leminősítettek, megbélyegeztek, szégyenpadra ültettek. Vannak, akik a dühtől vörösek: egy világ van megint ellenünk, összeesküdtek, ránk törtek, bántják a magyart. Nekem meg attól izzik a tekintetem, hogy ezt a szellemi konkolyt még a 21. században is lehet hinteni.
„Keserű meglepetés, mi nem szolgáltunk rá, a tények nem indokolják ezt a drasztikus lépést” – mondta a szóvivő száján át a kormány, majd szót kap az elemző, aki nyugtat: nem lesz robbanás, a piac rég beárazta a bóvlit.
Így élünk mi, szimbólumok és metaforák útvesztőjében. Néhány hónap alatt 200 milliárd forinttal került többe az élet a magyaroknak, és mikor erről számlát kapunk a világtól, meglepődünk – keserűen –, mi nem ezt érdemeljük, és rendőrért kiáltunk, titkos szolgáért, aki nyomozza ki azonnal: ki ármánykodik ellenünk? Kezdhetnék a nyomozást mindjárt a miniszterelnöknél, aki néhány hete kijelentette: a kormány semmilyen garanciát nem vállal a forint árfolyamáért. Minden első osztályos, retardált spekuláns számára is világos, hogy elengedték a magyar fizetőeszköz kezét. Majd jön az IMF-blöff – kérdezzék talán Matolcsy minisztert –, mikor közöljük, hogy tárgyalásokat kezdünk, ám nem szólunk annak, akivel szeretnénk asztalhoz ülni. Igaz, nem is tudjuk pontosan, mit kérünk, hiszen azt hirdettük úton-útfélen, hogy hitel nem kell, azt meg ugye nem gondoltuk komolyan, hogy jóváhagyó pecsétet kapunk azokra a gazdasági bakugrásokra, amelyeket eddig is szörnyülködve nézett a pénzvilág. Szóval, tárgyalnánk, csak hogy megnyugodjon mindenki, pedig minden fillérre égető szükségünk lenne, csak a megaláztatást szeretnénk elkerülni, hogy lássa a világ ahogy újra a pénztárhoz kullogunk. A spekuláns meg Hongkongtól New Yorkig csak dörzsöli a tenyerét, mert ilyen biztos pénzt, amit a magyar vonagláson fog keresni, még nem látott életében.
Tényleg nem érti a kormány, mi folyik itt? Veri a mellét, hogy az elsők között fogja átszakítani a világválságból menekülők elé állított célszalagot és ahelyett, hogy tapsolnának neki, sárral dobálják. De hát értsék már meg! A világ úgy látja, hogy az a kevés, amit felmutattak: az átmenetileg csökkenő adósság, a 3% alatti államháztartási hiány, a javuló kereskedelmi mérleg mind attól van, hogy ezen a beláthatatlan hosszúságú futóversenyen a csavaros észjárású magyar versenyző biciklivel közlekedett, mégpedig lopott bringával, melyet a magánpénztáraktól, a bankoktól, a befektetőktől csent el. Ezért diszkvalifikáltak minket. Nincs hitele, egy szemernyi sem a kormánynak. Sem intézkedéseinek, sem ködös jövőképének. Mi meg itt ülünk és az állunkig ér a baj: képtelenek vagyunk fizetni hiteleinket, nincs munka és egyre drágább minden. Mi lesz velünk? Csak könyörgöm, ne a kormány adja meg a választ!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
