Jel

Ezt tették három napon át az OTP részvényesei. Csányi Sándor eladott, s vele adott mindenki, akihez eljutottak a mindenható elnök kevéssé kódolt üzenetei. Majd’ 20 százalékot zuhant az OTP, s a papírok több mint 5 százaléka új kezekbe került. Csányi Sándor egy szó nélkül küldött messze ható vészjeleket. Egy bankár – különösen, ha az ország legtekintélyesebbje –, nem vitatkozik a nyilvánosság előtt, nem fenyegetőzik, s különösen nem ugrik össze a hatalommal. Mármint a politikaival. Mert hatalom ő is, évtizedek óta, s most végre elválik, nagyobb vagy kisebb, mint az, aki a kormányrúdnál ül.

Csányi üzletember. Soha nem vágyott politikai pályára, nem akarta beleártani magát közhatalmi ügyekbe. Légtornász módjára egyensúlyozott, menedéket, munkát kínálva a leköszönő belügyminiszternek, Pintér Sándornak éppúgy, mint a Bajnai-kormány egyik kedvenc bűnbakjának, Oszkó Péternek is. Egyértelmű az üzenet: a szakértelem, a személyiség számít, nem a politikai hovatartozás. Ám lehet-e így részt venni a közélet küzdelmeiben az ország leggazdagabb emberének, abban a világban, ahol a miniszterelnök azt üzeni, nálunk egy dolog kiszámítható csak: a kiszámíthatatlanság. Csányi most megválaszolta: nem lehet.

Három napon át eladott, s alighanem távozni is fog az OTP éléről. Egy hét, egy hónap, egy év – egyre megy, mikor. Mert ugye, nem gondolta senki komolyan, hogy azért vált meg részvényeitől, tulajdonától, amit több évtizeden át növelt ravaszul és okos számítással, mert pont azon a héten támadtak súlyos vágóhídvásárlási feladatai, amikor a kormányzat belenyúl a bankok magánjogi szerződéseibe, amikor Orbán Viktor közli, hogy még évtizedig fennmaradhat a bankadó, s amikor százmilliárdot kívánnak kéretlenül a takarékszövetkezetekbe pumpálni, épp az OTP-nél magyarabbnak nevezett ellenfeleibe. Ha egy bankelnök nagyobb üzletet lát a malacok, mint a pénz fialtatásában, össze kell pakolnia. Azt mégsem írhatják a bank hirdetéseire, hogy „hozd a pénzed hozzánk, most van hely bőven a trezorokban, az igazgatók épp elviszik onnan a sajátjukat.”

Csányi Sándor úgy viselkedett, ahogy egy bankárhoz méltó, bárhol a világon. Ritkán szól, ritkán üzen, de akkor karcosat, messze hangzót mond. S amikor már nem lehet szépen becsomagolni a szavakat, akkor olyat tesz, ami egyértelmű üzenet mindenki számára: ez így tovább nem megy. Nem lehet éveken át háborút viselni egy ország pénzügyi rendszere ellen. Lehet nem szeretni a bankokat, de tönkretenni őket olyan, mintha az ember csúnya visszereit látván, a véredényeiből ábrándulna ki. A bankok nélkül nincs gazdaság. Vajon Orbánék nem tudják az egyszeregyet? Dehogynem! Csak ők nem a százemeletes bankcenterekben hisznek, hanem a méhkaptár mintázatú kis szövetkezetekben, amelynek a legfontosabb tulajdonsága az, hogy nem másoké. Végtörlesztés, árfolyamgát, bankadó, devizamentés. Megannyi kolonc, ami először csak lefékezi a futást, ám később eltöri a lábakat, megöli azt, aki hordja. Nem kellene megvárni. Az OTP a magyar gazdaság talán egyetlen igazi sikertörténete. Volt. Ha arról dönt szerdán a kabinet, hogy a svájcifrank-hitelek rossz termékek, s fizessék ki a hitelintézetek, amit az árfolyamkülönbségeken eddig a kölcsönvevők buktak, akkor az OTP-ből is egyik napról a másikra veszteséges bank lehet. Aligha akar Csányi Sándor több évtizedes diadalút után egy ilyen élén állni.

Orbán Viktor is nyugodtabban szotyizik majd a felcsúti stadion VIP-páholyában, ha Csányi Sándor MLSZ- és vágóhídi elnök jófajta házi szalonnával várja, s nem a bankárok szűnni nem akaró sirámaival. Lám, minden meg tud oldódni egyszer.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!