Ilyenkor, tél vége felé, amikor az embernek már tele van hócipője a lehangolóbbnál lehangolóbb politikai és gazdasági hírekkel, már csak a tudományos élet újdonságai adhatnak némi felüdülést. Reményt a reménytelenségben.
Itt kaptam fel először a fejem. Magyarországon ugyanis a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) szerint kevesebb, mint ezer szakmát, foglalkozást tartanak nyilván, tehát a gép több mint tizenkétezer olyan szakma követelményeit is tartalmazza, amelyik egyelőre nem is létezik. Feltételezem, hogy a vizsgálathoz használt biliárdgolyók, súlyok és lépcsők szintén a következő évezred legmodernebb technikáját képviselik.
Erre annál is inkább szükség lesz, mert a szimulátort a kormány legfontosabb céljainak szolgálatába kívánják állítani. Az lesz a feladata, hogy a jelenlegi 420 ezer rokkantnyugdíjas közül kiszűrje a csalókat. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még decemberben egy beszédében úgy saccolta, hogy a rokkantnyugdíjaknak mindössze a fele, azaz valójában csak 210 ezer jogos.
A riportból megtudjuk, hogy egy-egy vizsgálat nagyjából öt és fél óráig tart. Kiszámoltam: két műszakos üzemelést feltételezve a 420 ezer rokkant szűrése nagyjából 1050 évig tartana. Mivel az egyenként hatvanmillióba kerülő masinákból ötöt telepítenének az ország nagyobb városaiba, hál’ istennek nem kell ezer évig várnunk az eredményre. A szimulátoroknak mindössze kétszáz évre lesz szükségük, hogy elvégezzék a feladatukat. A csalók kiszűrése egyébként hozzáértők szerint évi 200 milliárddal csökkentheti a büdzsé kiadásait, így könnyen kiszámítható, hogy a teljes beruházás gyakorlatilag két hónap alatt megtérül majd, ha türelemmel kivártuk a kétszáz évet. Ilyen nagyszerű eredményekre számíthatunk akkor, amikor a tudomány eredményeit sikerül átültetnünk a hétköznapok gyakorlatába.
Mindezek fényében talán érdemes volna elgondolkozni azon, hogy lassítsák valamelyest a kormány Tíz év alatt egymillió új munkahely programját, ha nem akarják, hogy évszázadokig tízezrével legyenek betöltetlenek új munkahelyek. Lenne tere új kezdeményezéseknek is: a fogyatékkal élő félszeműek, félkezűek, féllábúak számára félállásokat lehetne kreálni. Például.
A gép annyira modern, hogy már-már korszerűnek mondható. Készségeket, képességeket mér, és azt is meg tudja állapítani, hogy ha valaki egy adott szakmára alkalmatlanná vált ugyan, de más foglalkozásokra azért még alkalmas lehet. (Például megváltozott munkaképességű zongoristának javasolhatja a favágószakmát, ahol nem kizáró ok, sőt szakmai rutinra vall, ha hiányzik néhány ujja.)
De a legfantasztikusabb az egészben mégis az, hogy kezelői szerint a gépet nem lehet átverni, mert holtbiztos precizitással leplezi le a szimulánsokat. Arról, hogy ezt hogyan csinálja, érthető okokból nem árulnak el részleteket, csak annyit, hogy a gép minden tesztfeladatot háromszor végeztet el, és aki csalni akar, az nem tud háromszor egyformán szimulálni. Ezt egyébként el is tudom képzelni: ha például egy vak háromszor egymás után veri le az ugyanoda elhelyezett üvegpoharat, akkor feltételezhető, hogy csal, mert nyilvánvalóan siket is.
A cikkhez egyébként több mint százan fűztek megjegyzéseket. A dühösebbek az egészet eszement baromságnak, pénzkidobásnak titulálták és nehezményezték, hogy a kormány megint pont a legelesettebbekbe akar még egyet belerúgni. Emlékeztettek rá, hogy például fogyatékkal élő félkezűeknek, féllábúaknak most is rendszeresen kell felülvizsgálatra járniuk igazolandó, hogy nem nőtt ki a hiányzó végtagjuk. Nagyon sokan kétségüket fejezték ki, hogy géppel helyettesíteni lehet-e a rokkantságról döntő orvosi szakbizottságokat. Mások viszont hangsúlyozták, hogy a gépet legalább nem lehet megkenni. Lefogadom, munkaszimulátoros vizsgálat előtt ellenőrizni fogják, hogy nincs-e valamelyik páciensnél egy kis dugi gépzsír.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
