Azt hiszem, az év elején alig akadt olyan ember ebben az országban, aki ismerte volna ezt a szót. Aztán, eljött a nyári – dél-afrikai – labdarúgó-vb, és millióknak lett alkalma megismerkedni a vuvuzela-hadseregek által keltett őrületek hatásaival. Az első meccsek idején szinte semmit sem lehetett hallani és érteni attól a monoton zajtól, amelyet a dél-afrikai szurkolók kommandói különleges hangszereikkel keltettek.
De a magyar állampolgároknak lényegében a labdarúgó-vb-vel egy időben kellett még egy olyan benyomással megismerkedniük, amelynek következtében e vuvuzelaélmény feledhetetlenné vált.
Ekkoriban kezdődött el ugyanis a vuvuzelakormányzás. A világbajnokság kezdete előtt nem sokkal alakult meg a kétharmados felhatalmazással bíró kormány, amelynek egyik első dolga éppenséggel az volt, hogy tüstént felállította a maga vuvuzela-hadseregét. A megalakulás első pillanataitól roppant hatékony zenekarok kezdték fújni azt a dallamot, amelynek egyetlen motívumát a kétharmados győzelemre komponálták. Teljesen mindegy, hogy miféle döntést hoztak, nem számított, hogy ki mit kérdezett, kinek mi volt a baja, mert a vuvuzela-hadsereg ugyanazt a választ megállás nélkül, fülsiketítő erővel fújta, fújta és fújta. Az összes egyéb hangszert kivonták a forgalomból, merthogy azoknak e tavaszon nem akadt komoly támogatásuk, s a más hangszereken játszók maguktól is belátták, hogy jobb lesz egy ideig a legelhagyatottabb sarkokban gyakorolniuk.
Komolyabbra fordítva a szót: 2010-ben a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormányzás rendkívüli lehetőséget kapott arra, hogy a maga elképzelései szerint zárja le az eddigi húsz év cikcakkos változásait. Tüstént deklarálták is, hogy a rendszerváltás két évtizede lényegében tévedésnek minősíthető, és az új többség jegyében egyúttal új történelmi korszak kezdetének leszünk tanúi. (Tanúi…? Vádlottjai, társtettesei, bűnbakjai, balekjai…? ahogy teltek a hónapok, úgy változott az itt élők/túlélők minősítése attól függően, hogy az új – történelmi – kor milyen mértékben igyekezett bevonni, avagy kirekeszteni az itt élő milliókat a leendő új világ kereteiből.) Az újból és újból felkínált értelmezési lehetőségek mindegyike ugyanarra a variációra lett felfűzve: nincs másféle magyarázat, nem lehetséges semmiféle egyéb megközelítés, csak a kétharmados felhatalmazás által előállt kivételes döntési kényszer. S mire az új hatalombirtokosok észbe kaphattak volna, addigra már elvesztették a legelemibb önkontrollt, a normális önreflexió lehetőségét is, mert tényleg elhitték maguknak azt, hogy a kétharmados többségre történő – szünet nélküli – hivatkozás önmagában is minden egyéb érvet felülmúlóan erős és kizárólagos hatású.
Mindezt csak – a már említett – vuvuzelalogikával volt lehetséges gyakorolni, azaz úgy, hogy a nyilvános diskurzus teréből minden egyéb hangot ki kellett küszöbölni, s ha mégis meg-megjelent volna valami más, valami disszonáns hang, akkor ezen a monoton hangerő fokozásával eredményesen lehetett úrrá lenni. Nagyjából e felfogás jegyében lehet például azt a rejtélyt is megérteni, hogy miért kellett – minden szóba jöhető racionális megfontolást félretéve – keresztülerőszakolni azt a médiatörvénykezési hullámot, amelynek a végén hazánkat hihetetlenül kedvezőtlen nemzetközi megítélés veszi körül. S azt is, hogy a kormányzati körök ennek a nemzetközi kritikai hullámnak miért nem értik meg a lényegét? Az általuk életre hívott vuvuzela-kórus intézményes zajkeltése ugyanis eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy megérthessék e kritikák hasznos jellegét.
A 2010-es év véget ért, megkezdődnek az értékelések, a szembesítő/szembesülő gyakorlatok, s lassacskán kiderül, hogy hosszabb távon ezt a hangszert nagyon korlátozott módon lehet megszólaltatni. Ideje lenne inkább az Európában már kipróbált és bevált hangszerekkel próbálkozni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
