Orbán Viktor még januárban fogadta Ronald Laudert és vezető munkatársát Fred H. Langhammert. A hír úgy vágódott be a média állóvizébe a hét közepén, mint egy srapnelgránát. A szóvivő teljes méltatlankodással válaszolt: miért is ne fogadta volna? Amikor fogad angolokat, oroszokat, arabokat és kínaiakat? Akkor most mi van ebben?
Ezen a ponton valószínűleg kicsit megemelte a hangját, de ettől függetlenül lényegében igaza van. Egy miniszterelnöknek vagy akár leendő miniszterelnöknek az ország érdekében kapcsolatot kell tartania a gazdasági partnerekkel, befektetőkkel, nem lehet elfogult, nem nézheti, hogy kik ők, honnan jöttek, az ő dolga az, hogy az ország számára előnyös megállapodást hozzon tető alá. Most miért akkor a méltatlankodó morgás „amazoknál”? Megvédve a szóvivőt, fűzzük mindjárt hozzá: nem teljesen alaptalanul élnek, ha nem is a ius murmurandival, a morgolódás jogával, hanem momentán csupán csak a csodálkozáséval – ez utóbbit úgy hallani, engedélyezi az új alkotmány tervezete, sőt állítólag a médiahatóság is. Konkrétan, adott esetben csodálkozik az eddig elhallgatott januári találkozó dolgán minden parlamenti párt, kivéve a fülkék forradalmárait. Tudniillik az elmúlt fél évben nem volt hét, amikor bizonyos lapok címoldalain ne szerepelt volna többször is a bűvös, önmagában is gyanút keltő szó: Sukoró. És ezeknek a híreknek középpontjában két név állt, Gyurcsányé és Bajnaié. Amit állítottak róluk, ma már a legismertebb lemez: a két volt kormányfő Zuschlag pártjából levajazta az ügyet az izraeli J. B.-vel, és ezért készült hagyómiklósi módszerrel hamis értékbecslés, ezért fogják tönkretenni a Velencei-tó egyedülálló értékvilágát, meg az egész országot, persze, előre megfontolt szándékkal. A mi felkészültségünk meg sem közelíti a kinevezett miniszterelnöki megbízottét, ezért aztán nem is vállalkoznánk a szóban forgó földdarab értékbecslésére, vagy arra, hogy kérlelhetetlen magabiztossággal igazságot tegyünk a beruházásnak a tó érzékeny élővilágára gyakorolt komplex hatása dolgában. Mindösszesen csak álmélkodunk. Itt van ugyanis a kivételes hatalmú állami vezető, aki precízen beszámoltatta Sukoróról Papcsák urat, minden simlik és trükközések értő átlátóját és leleplezőjét. Továbbá – óvatosan fogalmazunk, ennek most jön el a szezonja – a vezető nyilván rajta tartotta kezét ez ügyben az amúgy a Fidesz-kormánytól teljesen független ügyészség ütőerén is. Eközben pedig neki, a 2010-es rendszerváltás első emberének egy percre sem villant be ez: „Hopplá! Mintha lett volna januárban egy találkozó, milyen ügyben is? Sukoró? Kaszinó? Mi van, ha kiderül, hogy én már úgy tárgyaltam azzal a két amerikaival, mintha már a Nándor fehérváriteremben lennénk.” Elkésett bevillanás: úgy látszik a bolgár és a fokvárosi út, azután Papcsák és Balsai hosszú referádái, meg a Jobbikfrakció is merkedési zsúrja, az alkotmányszerkesztők preambu lumra is ki terjedő eligazítása, hovatovább min dennek a halmazatban való elviselése nem hagyott időt ennek végig gondolására, és most a következmények kel kell szembesülnie. Valóban, mit értett azalatt, persze ha ilyesmi elhangzott, hogy más befektetők, eltérően vendégeitől, akik történetesen az amerikai gazdasági elit legnehezebb súlyú szereplői voltak, vele szoktak – előzetesen – konzultálni? Vagy miért nehezményezte, hogy az adott projektben jobboldali alvállalkozóknak nem osztanak lapot? Felvetődhet: ez esetben kire gondolt és miért őrá? Netán X vagy Y visszaosztott volna valamennyit? Micsoda elvetemült feltételezés, pfuj… Kár belesírni a kiömlött tejbe. A miniszterelnök, a nemzeti gazdasági szabadságharc fogalmi úttörője és felelős gazdája, hibát vétett, ha csak most jött rá, mit illik vagy mit kívánatos ilyenkor tenni. Helyzete kellemetlen, de nem reménytelen, van kiútja. Az, hogy közzéteszi saját maga és apparátusa feljegyzéseit a januári találkozóról, mindenről, amit a szadai Arany János utcában, Martonyi úr villájában vendégeinek elmondott, továbbá az ügy előzményeiről és következményeiről is. Ha erre most nincs kedve, netán ideje, még elballaghat e tárgyban a parlamenti vizsgálóbizottság elé, már ha a Fidesz meg nem akadályozza annak megalakulását, de ilyesmit feltételezni is bűnös gondolat. Bízzunk benne, hogy megteszi. Persze csak akkor, ha tudjuk, hogy nincs rejtegetnivalója. Tényleg nincs?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
