Hazug ember legnagyobb büntetése, hogy nem hisz senkinek. A tényeknek legkevésbé és egy idő után már önmagának sem. Az idei télutón lábra kapó gazdasági számháborúban annyi mindennel sokkolták, majd nyugtatták az embereket, annyi szorgos kéz festette virágmintásra a jövőt, hogy lassan beleszédülünk.
Párolog honfiúi hevületünk, és visszarévedünk a szomorú jelenbe. A négyszáz forintos kenyér és benzin világába, az újra fölfelé kúszó munkanélküliség gyötrelmébe, a soha el nem apadó adósságok szorításába. Mélyről kell elrugaszkodnunk. Már-már aszkétikus vággyal kívánjuk a bájosabb névre keresztelt újabb megszorításokat, életünk ki tudja hányadik átszerkesztését. Csak történjen már valami, amitől elrugaszkodhatunk, és újra emelkedhetünk, mint az örvénnyel küzdő fuldokló. Széchenyi és Széll Kálmán zászlai alá sorakozunk, hogy a rohamléptű országépítésben magunk mögé utasítsuk Kínát, s a bukdácsoló, szégyenpadon kucorgó európai államból, éltanuló, igazi példakép váljon. Csak tessék minket vezetni, és mi nem csak remélni, de újra hinni is fogunk.
Ebbe a magasztos, ihletett pillanatba azonban belerondít néhány otromba, tekintélyt romboló szám. Míg Matolcsy miniszter csak belülről fakadó szerénység okán beszél hat százalék körüli növekedésről, ami kampánybeszédben lehet akár kétszámjegyű is, addig oktondi minisztériuma már csupán három százalékkal számol. Az egymillió új munkahelyből az első három évben már nem négyszázezer, csupán háromszázezer valósulhat meg, ami persze így is kirobbanó siker lenne, ugyanis momentán nem az állások, hanem az állástalanok száma burjánzik megállíthatatlanul. A gazdasági főcsapásként kijelölt adósságcsökkentést meg vadul torpedózza az első két hónap államháztartási hiányszáma, amely már meghaladta az idei évre előirányzottak nyolcvan százalékát.
Nehéz így szárnyalni. Jobb bölcs apátiába süllyedni a számokkal értő módon foglalkozóknak. Egyenként persze mindenre van heves magyarázat, de így csokorba kötve rémisztő a helyzet. Dübörög a propagandagépezet: nincs itt kérem, se csomag, se megszorítás, épp a feje tetejéről állítjuk a talpára az országot. Fájdalmas ez a forgatás, s mintha már a kormányzat se hinné, hogy maradandó sérülések nélkül mindnyájunknak megúszható. Alighanem emiatt épülnek egyre magasabbra a hatalom sáncai.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
