Történhetett volna a jégen is, de Hunyadi Mátyást nem a befagyott Dunán választották királlyá, közfelkiáltással, 1458. január 24-én. Vannak olyan elméletek, miszerint – mai szóval élve – flash mobot (villámcsődületet, hirtelenjében összehívott szimpátiatüntetést) szerveztek Mátyás megkoronázása érdekében, hogy ország-világ lássa, nála alkalmasabb királyt nem is találhatnának.
Persze, a csődület mögött már akkor is a politikát kellett keresni. Mátyás személyéről ugyanis már január 12-én, Szegeden megállapodtak a bárói ligák, így utólag is csak formalitásnak tekinthető a Rákos-mezőn tartott királyválasztó országgyűlés – a történelmi helyszínért ma két fővárosi kerület, Kőbánya és Zugló is verseng, és az Örs vezér tér megfelelő közös metszéspontnak látszik. A 15 éves Mátyás ráadásul éppen Prágában tartózkodott, és csak vacsoraidőben tudta meg, hogy hamarosan Mátyás királyként írnak róla a krónikások.
Az ifjú Hunyadi valójában kényszerű fogságban volt Podjebrád Györgynél, aki csak váltságdíj ellenében engedte haza Magyarországra, s még Podjebrád Katalint is feleségül kényszerítette hozzá, akit 1463-ban el is vett, ám a frigy rövid ideig tartott, mert Katalin – csecsemőjével együtt – gyermekágyi lázban meghalt 1464-ben. Mátyás nehéz történelmi időkben lett király, s bár az utókor igazságosként emlékszik rá, a centralizációt megélt magyarok soha annyi adót nem fizettek addig, mint éppen uralkodása alatt.
Ami pedig a koronázását illeti: a Szent Koronát előbb vissza kellett vásárolnia III. Frigyestől – a szerződésben Mátyás azt is vállalta, hogy ha törvényes utód nélkül halna meg, ahogyan ez történt is, a magyar trón a Habsburgokat illeti. Ezt követően Székesfehérváron az esztergomi érsek királlyá koronázta 1464. március 29-én.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!