Vészesen gyorsan terjed az interneten az a cikk, amelyik arra a kérdésre próbál választ adni, hogy mikor születik meg az utolsó ember a Földön. Valakik megint olyasvalamit akarnak megmondani, amire ember nem tudja a választ. Idézik John Andrew Leslie kanadai filozófust, aki 11 120-ra teszi a dátumot, és aki matematikusokkal közösen jutott elméleti eredményre; hivatkoznak F. Kenton Beshore-ra (Világ Biblia Társasag elnöke), aki 2021-et mond, és Jézus második eljövetelére apellál; és említik Sir Isaac Newton fizikust, aki 2060- ra tette a vég kezdetét, aki szintén bibliai alapon számolt, de nem Jézust, hanem a Római Birodalom alapítását vette alapul.
Nyilván lehet komolyan is venni ezeket a számításokat, csak éppen nem érdemes. Hiszen ha ez a dátum valóban tudható volna, nem lenne belőle mindjárt három is. Másrészt az utolsó ember születését aligha érdemes régmúlt idők eseményeihez kötni, olyan eseményekhez ráadásul, amelyek nem is egyetemesek, csupán a nyugati civilizáció történelméhez köthetők.
Ám az elméleti játékkal nincsen gond. Ha ugyanis és az amennyiben elemzők számításait vesszük alapul, érdekes gondolat lehet a túlnépesedés problematikája, a mesterséges intelligencia előtörése, az élelmiszer-termelés visszaesése, a légkör felmelegedése, az óceánok elszennyeződése, meteorok becsapódása stb. De történjen bárhogyan is, valószínű, hogy az utolsó ember születése vagy egyetlen totális katasztrófához kapcsolódik majd, ami gyorsan végez mindennel; vagy szűk körben, haldokolva, magányosan. Amikor az életnek amúgy sem lesz már sok értelme. Így most, amíg még van, talán felesleges merengeni azon, hogyan múlunk el. Inkább arra kellene koncentrálni, hogyan élünk most. Különben is, Platón szerint csak árnyékok vagyunk, az egyik Boström-felvetés szerint pedig az egész univerzum csupán szimuláció. Lehet, meg sem születtünk még, nemhogy halni készülünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!