VASÁRNAPI HÍREK - A KÜLÖNVÉLEMÉNY - Nagy B. György vezércikke.
Fura kettősség népe a magyar: egyszerre nemzete a szabadságnak és a függésnek. Szabadságának mértéke nem önállóságának foka, hanem az: milyen sikerrel játssza ki az államot. Szívből rühell minden hivatalt, szervezetet, mely állampolgári kötelességeire szorítja rá. És miközben adókerüléssel, járadékmegúszással protestál a „költségvetés mohósága” ellen, mindent megtesz, hogy minél inkább függjön. Dörgő hangon sorolja jogait, és elvárja, hogy az állam totálisan kielégítse szükségleteit, legyen szó egészségügyi ellátásról, a gyerekei oktatásáról, tömegközlekedésről, bármiről. Csak ne kelljen magáról gondoskodnia. Csak védje meg más. Hogy az e célokra fordítható pénz egy részét ellopta, az nem érdekli. Nem közösségben gondolkodik, önmagában – majd mások adóforintjaiból fedezik szükségleteit.
Errefelé a szabadság egyszemélyes és egyirányú. Ugyan a magyar átlagpolgár fejhangon sápítozik, ha bármilyen regulát be kell tartania, viszont ádáz hevülettel irányítaná mások életét. Megmondja, miből milyen színvonalon éljenek a polgártársak – és azt is, hogy kivel. Emlékeznek még az amerikai Legfelsőbb Bíróság verdiktjére, aminek lényege szerint az államnak nincs joga megmondani, ki kivel él együtt, így nem rekeszthetők ki a házasság szentségéből a meleg párok, s nem vitatható el a joguk, hogy családban éljenek? A magyar állampolgár azonban ezt nem tűri, nem tűrheti. Fröcsögve buzizik – erkölcsi piedesztáljáról.
Mert ne tévedjünk. A legtöbb erőszakot – oly mindegy, hogy verbális vagy fizikai – az erkölcs nevében követik el. Meggyőződésből, hitből (lásd cikkünket a friss Vasárnapi Hírek 10. oldalán: "Migránsozás, nőverés").
Az erkölcsi zsámolyt pedig a politika tolja be az állampolgár alá, ahogy indulatait is a hatalom gerjeszti/ legalizálja. (Mert félreértés ne essék: a társadalom pár éve még jóval toleránsabb volt a melegekkel és ügyeikkel, amíg az állam úgy nem döntött: céltáblát csinál belőlük.) A Horthy-rendszerben, a szocialista érában és az Orbán-rezsimben közös, hogy mindhárom autoriter. Márpedig ezek a rendszerek rettegnek mindentől, ami más. Hiszen, ami nem illik a világképükbe és társadalomfelfogásukba, az veszélyes, mert kikezdheti a fennálló rendet. Magyarán: az utóbbi bő száz évben arra szocializálta a hatalom az átlagpolgárt, hogy féljen mindentől, ami más, és félelmét utálattá/ gyűlöletté transzformálja. Hiszen ez a gyűlölet segít fenntartani/állandósítani a rezsimet – a kispolgár elvégzi a piszkos munkát a hatalom helyett.
Persze csak akkor, ha kellő hőfokon ég (értsd: gyűlöl). Ennek érdekében viszont tesz a kormány. A Családok Budapesti Világtalálkozója rendezvénysorozat keretében megtartják a Családok Világkongresszusát – ami gyakorlatilag amerikai szélsőjobbosok és orosz ortodoxok dzsemborija. Olyanoké, akik jogfosztanák a melegeket, a leszbikusokat, és minimum börtönbe küldenék az abortuszt végeztető nőket (magyarán: a nők jogait is csonkolnák). Nem csoda, hogy kedves a kormány szívének a gondolat, hiszen a „keresztény rezsim” csak az apa vezérelte (természetesen anyával és gyerekekkel) famíliát ismeri el családnak, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a gyerektelen heteroszexuális párok, illetve az azonos nemű párok nem minősülnek ilyenfajta mikroközösségnek.
Vélhetően pontosan tudta hát a kormány, kiket invitál. Hogy lesz felhördülés, ami után majd lehet szidni a „hepciáskodó buzilobbit”, meg a helyüket (egyébként a konyha) nem tudó szétemancipált „liberálszukákat”.
És ha egyszer az átlagpolgár megint belejön a gyűlölködésbe, akkor újra emelheti a migránstétet a politika, és nyitottabb fülekre talál Brüsszel szapulása.
És minden fröcsögés, kirekesztés, gyűlöletszó a rendszert erősíti, a kormányváltás esélyét gyengíti.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!