Súlyos évet fejez be vasárnap este a magyar labdarúgó-válogatott. Pedig az ember azon merengett: a tavalyinál nehezebb esztendő talán már nem lehet.
Az akkori mérleg három győzelem és hat vereség volt, addig soha nem látott szörnyűségekkel megterhelve. Ugye, tetszik emlékezni a felejthetetlen Andorrára és Luxemburgra?
Ám az idén sem volt könnyebb. Kazahsztánnal kezdődött, s Finnországig, észtországi vendégségig tartott. A statisztikában két-két győzelem és döntetlen, valamint öt vereség áll; ha minden jól megy, akkor a Nemzetek Ligája záró csoportmérkőzésén sikerül valamelyest javítani a honfitársainkra jelenleg öt pontot verő finn együttessel szemben.
Erről a Nemzetek Ligájáról érdemes megemlíteni, hogy a magyar csapat a harmadosztály négy csoportja egyikének harmadik helyén áll, s ebben a tartományban szinte valamennyi mérkőzés a Nemzetközi Anaesthesiológiai Társaság ajánlásával zajlik, mivel a találkozók nem jelentéktelen hányadán el lehet aludni. A presztízsre és az érdeklődésre jellemző, hogy a görögök, a magyarok és a finnek ellen is úgy játszottak odahaza, mintha a találkozót zárt kapuk mögött kellett volna rendezniük. Ebben a körben – tehát a C kategóriában – egészen kivételes a Románia–Szerbia mérkőzés 48 513-as látogatottsága, hiszen az ezután következő tömeg a Skócia–Albánia meccsen feljegyzett 17 455 tagú sokadalom volt. Ez utóbbinál is sokkal inkább jellemző a négy-ötezres érdeklődés, de akadt 1115 szurkolóból álló publikum is (a Ciprus–Szlovénia találkozón). A „magyar” csoportban vezető finnek hazai átlaga 8319 drukker.
Csütörtökön az idei második sikert, az észtek 2-0-s legyőzését körülbelül ennyien ünnepelték az Üllői úton, ahol a közönség újabb bizonyítékát kapta az ellenállhatatlan magyar utánpótlás-nevelésnek a kaiserslauterni korosztályos bázison felnőtt Willi Orban fejes gólja alkalmával. A második gól elvileg Szalai Ádámé volt, ám nem annyira szintén bundesligás, de magyar anyanyelvű hazánk fiát, mint a fergeteges balti burleszk két szórakoztató képviselőjét dicsérte. Teniste és Aksalu gegjénél talán csak Stan és Pan produkált jobbakat, igaz, az amerikai páros sosem tűnt fel labdarúgópályán.
Ezzel együtt van összefüggés az NL hátsó udvara és a bohózat között. Pláne, ha ahhoz harmadik hely társul.
De ne bolondozzunk: e csetlés-botlás valójában a legkevésbé sem mulattató.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
