Azt javaslom, mély meghajlással tisztelegjünk az olasz klubok előtt, miután azok visszahozták a futballba a romantikát. Az AS Romát már a párosítás pillanatában kézlegyintéssel elintézte mindenki – nem vonom ki magam: velem együtt –, hiszen ki gondolta volna, hogy a Barcelona ellen bármilyen esélye is lehet az itáliai főváros együttesének!
A katalánok 4-1-es hazai győzelme után pedig már az első mérkőzésen eldőlt a továbbjutás, ahogyan azt a világ elrendezte magában. Ám az Örök Város Francesco Tottidíjat érdemlő hősei káprázatos teljesítménnyel lepték meg a vörös-kékeket, valamint a földkerekséget, és úgy kerültek a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában, hogy sikerük jogosságát az égvilágon senki sem vitathatta (nem is vitatta).
Kolosszális 3-0-t láttunk kedden. S grandiózus 3-0-t szerdán, a 93. percig.
A Juventus madridi produkciója még annál is nagyobb csoda volt, hogy a rómaiak tiki-takáztak a barcelonaiak ellen. Elvégre a torinói csapat otthon simán kikapott a királyi gárdától, ennélfogva a Bernabeu stadionban kellett „egyenlítenie”. Kellett? A mérkőzés előtt még a feltételezés is mosolyt keltett volna, hogy a „zebrák” egyáltalán behozhatják a háromgólos hátrányt. Aztán a vendégek elnémították a „fehér szentélyt”, egy óra múltán 3-0-ra vezettek! Immár azt lehetett hinni – miközben hinni sem lehetett azt, ami történt –, hogy kétszer tizenöt perces hosszabbítás lesz, amikor Mr. Oliver úgy határozott, ő lesz a főszereplő. Tudom én, rengetegen mondják: Benatia szabálytalankodott Lucas Vazquezzel szemben, az angol játékvezető tehát nem ítélhetett mást, mint tizenegyest. Ez azonban nem igaz. Puhl Sándor, a világ valaha volt legkiválóbb bíráinak egyike kijelentette: ő ebben a szituációban biztosan nem döntötte volna el a továbbjutást. Magam hozzáteszem: igen nagy a valószínűsége, hogy a brit sporttárs hasonló esetben a túloldalon nem fúj a sípjába. Ezt arra alapozom, hogy a Real Madrid és a Barcelona az előző évadban egyaránt vérlázító körülmények között jutott túl a Bayern Münchenen, illetve a PSG-n; úgy is mondhatnám, e találkozókon a két spanyol óriás legjobbja Kassai, illetve Aytekin volt. Nem meglepő, ha a Juve-védő Chiellini mindjárt a Bayern-botrányt emlegette most Madridban, ahol a magamutogató Olivernek még arra is akadt gondja, hogy a tizenegyes előtt kiállítsa Buffon kapust.
Régóta tudható, hogy a fair play hazája nem több hamis fogalomnál. Gondoljunk csak az egyetlen angliai világbajnokság mindmáig nem tisztázott, felkavaró eseményeire, valamint arra, hogy a labdarúgás történetében hány kitörölhetetlen skandalum fűződik a sportszerűség állítólagos brit bíróbajnokaihoz Lingtől Astonig.
Van hova betagozódjék Michael Olifair.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
