'A leleményes Odüsszeusz tehát elvonszolta magát az ithakai gyógyászati központba időpontot kérni...'

Ezt is megértük
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös–Budapest
Hétfőn a horvát lapok megírták: a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nyilvános ajánlatot tett az eszéki NK Osijek labdarúgóklub részvényeinek megvásárlására. A Glas Slavonije című lap szerint nagy örömmel fogadták, hogy magyar befektetők érdeklődnek a klub iránt. Megtudhattuk azt is, hogy a vételi szándéknyilatkozatot maga Mészáros László, Mészáros Lőrinc testvére és Halmai Tamás írta alá. Az urak természetesen kijelentették, hogy a tranzakció jogi és pénzügyi összetettsége miatt nagyon fontos az egyesület átvilágítása.
A Glas Slavonije úgy tudja, hogy a magyar menedzserek már ezen a héten megkezdik az eszéki klub vizsgálatát. Mindez nagyon szép, nagyon jó, és a felcsúti gazdagok örömére szolgál. Az egyszerű emberben azonnal felmerül a kérdés: honnan a pénz?
Magam ugyanis még soha nem találkoztam olyan milliomossal, aki csak így, a nagy semmiért kidob a zsebéből tízmilliókat. Pláne egy olyan csapatért, amelyiknek semmi köze a hazai labdarúgáshoz. Gondolom, a Mészáros testvéreknek ez az egész aprópénznek számít. Írták már a lapok, hogy valahol Erdélyben is akarnak egy csodacsapatot összedobni.
De ha már van annyi pénzük, miért nem segítenek abban, hogy ez a pénz itthon maradjon, ahol lenne mire elkölteni. Igaz, arról a Glas Slavonije írni nem fog. A Mészáros testvéreknek pedig fontos a kitűnő reklám. Az egész annyira távol áll az igazi labdarúgástól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.
De ha a gazdagnak van egy hobbija, miért ne hódoljon neki a saját örömére? Pláne akkor, ha soha nem fogjuk megtudni, honnan is a pénz erre a kis szórakozásra.


Nyelvvizsga és hegedű
Békesi Dániel, Budapest
Amikor az Országgyűlés sietősen tárgyalta az új NAV-törvényt, megértettem, hogy az egész senkinek nem kell, minden úgy lesz, ahogy vezető pártunk és kormányunk akarja. Amint az ellenzék részéről elhangzott valami fontos, a kormánypárti csodatévők rögtön leintették, és, természetesen, semmibe vették az ellenzék szavát. Megszoktuk.
Azt azonban nem tudom megérteni, miként fogja vezetni a hatalmas, majdnem 22 ezer embert foglalkoztató céget Tállai András. A napokban megjelent egy interjú, amit Tállai adott. Azt mondta a NAV teljhatalmú vezetője, hogy észrevette, a masszőre korábban néha nem adott neki nyugtát, most pedig mindig ad, és azt mondja, hogy ennek „semmi köze a feladatomhoz”.
Az újságírók megkérdezték Tállait: miért nincs nyoma nála nyelvvizsgának, mire elmondta: „ha a munkám során nemzetközi feladatom lesz, akkor segítséget kell kérnem, mert túl régen születtem – 56 éves –, akkoriban nem volt elvárás a nyelvtudás az egyetemen. Tállai arra sem emlékszik, hogy nem egyetemet, hanem főiskolát végzett? Azzal zárja mondókáját, hogy a nyelvtudás elmaradt, „ahogy hegedülni sem tudok”. Mit mondjak erre? Tehetséges ember. Vajon szeretett vezérünk, akinek Tállai András személyes jó barátja, nem tudott volna neki egy más beosztást kitalálni? Én úgy érzem, az adóhivatalt tönkre fogja tenni. A hegedülésen és a nyelvtudáson kívül ugyanis máshoz sem ért.


Nem kisebbség – többség
Dr. Del Medico Imre, Budapest
Elolvasva a dr. Abdul-Fattah Munif iszlámszakértővel készült interjút („Allah bizony nem szereti a túlkapásokra vetemedőket”, VH, november 28.), érdeklődéssel kezdtem hozzá az utána következő iszlám fogalomtár olvasásához. Sajnálattal állapítom meg, hogy két, az iszlámot illetően meghatározó tényező téves adattal szerepel az összeállításban. Ugyanis a szunnita és a síita irányzatról azt olvasom, hogy az iszlám kisebbségi irányzatai.
Köztudott, hogy az iszlám táborban a szunniták vannak többségben. A fogalomtár – helyesen – említi a vahhábizmust is, mint az iszlám vallási irányzatát. Rá kellett volna mutatni arra, hogy a vahhábizmus Szaúd- Arábia államvallása, és a harmadik helyen áll az iszlám vallási irányzatok között. Csak az érdekességek kedvelőinek jelzem, hogy Horthy Miklós egykori kormányzó unokája, ifj. Horthy István a szubud elnevezésű iszlám vallási irányzat híve. Édesanyja, Edelsheim-Gyulay Ilona, id. Horthy István kormányzóhelyettes özvegye követte fiát, ő is a szubud híve lett.


Meddig férnek meg a demokráciával?
Hegedűs Sándor, Budapest
Mára állandó téma lett annak elbírálása, hogy az Orbán Viktor által fémjelzett formációt hová soroljuk. Körösényi András professzor jól látja, ez esetben nem beszélhetünk rendszerről, mert ez a fogalom a nagy történelmi-társadalmi alakzatokat illeti meg, a feudalizmust, a kapitalizmust, a szocializmust. („Szupertöbbség a határon”, VH, november 28.) Ezeket a történelmi korszakokat nem szoktuk politikusokról elnevezni. Igaz, a „rendszernek” van egy másik értelmezése, olyan társadalmi formáció, mely hosszabb lélegzetű és konzisztens jellegzetességekkel bír (Horthy-rendszer, Kádár-rendszer stb.), Orbán Viktor esetében nehezen találhatnánk stabil pontokat, hiszen olyan pragmatikus politikusról van szó, aki annyiszor változtatja meg „filozófiáját”, „izmusát”, ahányszor hatalma megszilárdítása, kiszélesítése megköveteli. Haladásának tendenciája azonban kitapintható: a konzervatív liberalizmustól az önkényuralom felé. Orbán Viktor öntörvényű voluntarista, aki nem veti alá magát a társadalom objektív törvényeinek, azokat inkább maga alá igyekszik gyűrni. Orbán Viktor senkitől nem fél, az ilyen kurucoktól nekünk kell a leginkább félnünk.


Hol van a pénz?
Popovics Lászlóné, Beregszász
Lassan vége az évnek, ilyenkor minden ember igyekszik összegezni, mi sikerült az esztendőben és mi nem. Nehéz év volt itt, Ukrajnában. Nehéz azért, mert még mindig hallani a háborúról, ott Keleten, ahol, ha nincsenek is nehéz harcok, a helyzet súlyos. A média külföldön tele van olyan írásokkal, hogy milyen nehéz erre az élet.
A napokban Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kijelentette, hogy a gazdasági helyzet Kárpátalján a legnehezebb, de a magyar kormány igyekszik jelentős segítséget nyújtani a régió leszakadásának megállításához. Tudom, a magyar kormány nagyon sok pénzt áldoz arra, hogy mi, itteni magyarok ne érezzük azt a gazdasági tragédiát, amelybe a Jacenyuk- kormány vezette az országot. Tudjuk azt is, hogy forintban százmilliós összegek megérkeztek ide. Erről hírt ad az itteni média is. Ezért is szeretném megkérdezni az illetékesektől, ha annyi pénz érkezett mindenféle programokra: hol van a pénz? Ki ellenőrzi Kárpátalján a magyar kormánytól érkezett összegek mozgását? Mondhatják nekem, hogy minden rendben van, hogy a pénzeket azokra a programokra költötték el, amelyekről a Magyarországról érkező illetékesek beszélnek. De hol és mikor lehetne ezt megnézni? Vagy igaz az, hiszen már nyílt titok, hogy a hatalmas összegeket csak és kizárólag egy szűk csoport ellenőrizheti? Ha így van, kell-e a nagy felhajtás, az ígéretek? Jó lenne, ha azok, akik közel vannak a forrásokhoz, végre megértenék, hogy ezekben a kérdésekben a hangzatos beszédeken kívül nagyon fontos az őszinteség. Másképp az egésznek rossz szaga van.


Odüsszeusz újratöltve
Méhes János, Szeged
A mesékben az a jó, hogy a végén a bűnösök meglakolnak bűneikért, a jók elnyerik méltó jutalmukat és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Pedig milyen jó lenne tudni sorsuk további alakulásáról. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor nemrég Odüsszeusz kalandjait olvastam. Nos, ezeknek a történeteknek a végén is számos jogos kérdés merült fel bennem. Például Odüsszeusz és Pénelopé hogyan újították meg a házasságukat húsz év különélés után? A kalandokhoz szokott leleményes férfiú egy idő után nem kezdett-e unatkozni a felesége szoknyája mellett?
Tegyük fel, hogy otthonülő lett, és már nem vágyott kalandozni, egyébként meg őfelette is „elszállt az idő vasfoga”. A tíz évig tartó trójai háború, majd az azt követő szintén tízévnyi bolyongás az ő egészségét is kikezdte. Mit tehet az ember ilyenkor, még ha antik hős is? Orvoshoz kell fordulnia, ha tetszik, ha nem.
A leleményes Odüsszeusz tehát elvonszolta magát az ithakai gyógyászati központba időpontot kérni, hiába volt egykor király. Egyébként is, húsz évig nem fizette a társadalombiztosítást, örülhetett, hogy egyáltalán szóba álltak vele. Talán mondanom sem kell, hogy ekkor volt a görög demokrácia aranykora! Amikor megtudta, hogy mikorra kapott időpontot a belgyógyászatra, morgolódott, de hiába, annyi pénze már nem volt, hogy soron kívül vizsgáltassa meg magát. A hajdani gazdagságot a palotájában több évig dőzsölő kérők felélték. Királyi nyugdíjából és feleségének szövőipari tevékenységéből pedig többre nem futotta. Röpke fél esztendő múlva máris ott látjuk a trójai háború és a mesés kalandok hősét a betegváróban sorstársai között. A fellegtoló olümposzi Zeusz segedelmével legközelebb innen folytatnám, illetve kezdeném szegény Odüsszeusz kínkeserves kalandjait az ithakai egészségügy labirintusában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!