Mit kell csinálni, ha látod, hogy egy svájci bankár kiugrik az ablakon? Ugorj utána, ebben üzlet van!
Ha nem is ilyen tréfás, de ma még legalább ilyen talányos az európai versenyképességi paktum. A világgazdasági válság lecsengésével, mindenütt a veszélyérzet dominál. Mi lesz Európával, ha megtörik a kilábalás lendülete? Ám van egy lakonikusan egyszerű indok is a hirtelen támadt szigorra: Németország és Franciaország megelégelte, hogy nekik kell a fél kontinenst Görögországtól Írországig, Portugáliától Magyarországig kiemelni a bajból, és ha óvatosan megkérdik, hogy óhajtják az ő pénzükből átalakítani gazdaságukat, jobb esetben csak sehova nem vezető magyarázkodást kapnak, rosszabb esetben kioktatást: Európa ne diktáljon!
Legyenek hát egyértelműek a játékszabályok: aki euróban számol, tudja jó előre, mit kell tennie, ha az európai családban óhajt boldogulni, és mi vár rá, ha engedve a szirénhangoknak, túlkölti magát, eladósodik, újabb és újabb kölcsönért kilincsel.
Van a szerződésnek hat fő pontja, és közülük egy, ami a magyar kormány számára már első olvasatában is elfogadhatatlan. Ez a társasági adók harmonizálása. Mi rendületlenül hiszünk benne, hogy alacsony adókulcsokkal évtizedeken át vonzhatjuk magunkhoz a befektetőket, és ettől lesz egymillió új munkahely, új ipari kultúra, végső soron új virágkor. Ez ma az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának origó pontja. Nem bolond beszéd, van benne rendszer, de kockázat is bőven. A miniszterelnök is lépten-nyomon felhívja erre a figyelmet. Mégis elzárkózik attól, hogy egyáltalán belegondoljon abba, mibe kerülhet, hogy újra kimaradunk az európai fősodorból. Úgy tesz, mintha a tízszázalékos társasági adókulcsért hadakozna, pedig azt esze ágában sincs Brüsszelnek bántani. A bolgárok azonnal aláírták a paktumot, holott ott is tíz százalék a nyereségadó, és tárgyalni sem fognak a változtatásról.
Mit jelent tehát a talányos adóharmonizáció? Csupán annyit, hogy közösen határoz az euróövezet, hogy kiket és milyen elv alapján adóztatnak majd. Mód nyílik rá például, hogy egy nagyvállalat az egyik országban megtermelt nyereségével szembe leírja a másutt elszenvedett veszteségeket. A százalékokról azonban nem esik szó. Átmeneti hátrányt, kiesett adóbevételt ez is okozhat, de mi ez ahhoz képest, hogy lekerülünk a befektetők egységes európai adótérképéről?
Mi úgy akarunk versenyképesebbek lenni, hogy nem írjuk alá a versenyképességi paktumot. Van ilyen? Most nem maradtunk egyedül. A svédek a kollektív béralkut féltik, a britek a fontot, a csehek meg egyszerűen megsértődtek, hogy őket kihagyták az alkukból. Ma még beláthatatlan, hogy kit igazol a jövő. Mi kurucos daccal nem alkudozunk. Számunkra elfogadhatatlan minden, ami egy közös Európa felé mutat. Nekünk sajátos magyar utunk van, alkotmányos forinttal, burjánzó különadókkal. Vagy egyszerűen csak Woody Allennel értünk egyet: sosem lennénk tagok egy olyan klubban, ahová fölvennének bennünket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
