Mondták már rá azt is, hogy elment az esze, meg azt, hogy sült bolond, Deutsch Tamás (a Fidesz EP-képviselője) nettó gyalázatnak minősítette szavait – Kerényi Imre, Orbán Viktor miniszterelnök megbízottjának csillaga mégis ragyog.
Büszkén viseli ráaggatott titulusát, úgy hordja, mint nevüket a spanyol nemesek: Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott. Közéleti pályája akkor is emelkedik, amikor zuhan, az óvatlan szemlélődő pedig azt hihetné róla, hogy bizony ő az, aki fölássa magát az égbe, át a légkörön, smaragdfénybe borítva a földet maga mögött.
A helyzet azonban az, hogy legkevésbé emelkedettséget találni Kerényi Imre legutóbbi megnyilvánulásában, amikor a Keresztény Színházak Fesztiválján ilyesmit talált mondani: „az európai művészet (...) a magyar drámairodalom nyolcvan százaléka a keresztény kultúrkör terméke, Európa a keresztény gondolkozás diadala”, (...) a rendező- és dramaturgképzésben egy olyan »izmus« vette át az oktatási főhatalmat, amelyik erre nemet mond (…), meg hogy lényegében fel kell venni a harcot „a buzilobbi ellen”.
Egy egészségesen működő társadalomban több dolog történik ilyenkor. Kerényi Imre elnézést kér. Kerényi Imre elnézést kér és lemond. Kerényi Imre nem kér elnézést, de lemond. Ha Kerényi egyikre sem képes, akkor a megbízója kér elnézést, megköszöni Kerényi szolgálatait, és nyugdíjba küldi. És nem azért, mert Kerényi Imrének ne lehetnének gondolatai, tiszták vagy bűnösek, hanem azért, mert megnyilatkozásai nem méltóak a kereszténységhez, és nem szolgálják a békés társadalmi együttélést. Egy ilyen ember nem lehet miniszterelnöki megbízott, annak a miniszterelnöknek bizonyosan nem, aki 2014. április 6-án, a választás estéjén győzelmi beszédében azt mondta, hogy mindennap azért fog dolgozni, hogy ez az ország nagyszerű hely legyen.
Nos, úgy tűnik, igazat mondott a miniszterelnök. Nem most, hanem 2006-ban, amikor nem volt miniszterelnök, és – kiszivárgott, soha meg nem erősített hírek szerint – azt találta mondani a diplomatáknak, hogy ne azt nézzék, mit mondok, hanem azt, amit csinálok. Kerényi Imre megbízója azonban nemhogy nem mond semmit, de nem is csinál. Levelet írt neki a Színművészeti Egyetem rektora, de Orbán Viktor nem válaszol M. Tóth Gézának, aki csak ennyit kérdezett tőle: „Kérem, tájékoztasson arról, hogy a miniszterelnöki megbízott úr véleménye mennyiben tekinthető a miniszterelnök úr hivatalos álláspontjának.”
Nyílt leveleket írt a miniszterelnöknek Kulka János színész, aki csak annyit kért Orbántól, hogy határolódjon el Kerényitől, merthogy az „Ön közvetlen munkatársa nem először buzizik nyilvánosan. És nem először teszi ezt nyilvánosan, következmények nélkül. Homofób, a gyűlöletbeszéd határát súroló kijelentései miatt Ön mindeddig nem mentette fel tisztségéből, de még csak el sem marasztalta”. Orbán Viktor ujja azonban nem mozdult.
Válaszolt viszont Kulkának művésztársa, Bognár Zsolt színész: „Valahová életszemlélete alapján mindenki leteszi a garast. Te is letetted. Az elmúlt 10-15 évben szinte minden, a nemzeti oldalt becsmérlő rendezvénynek részese voltál. Lelked rajta! (…) És Te írsz nyílt levelet Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak! Tisztelettel kérlek, fogadd el, hogy vannak, és a jelek szerint meggyőző többségben vannak azok, akik másként látják a világot és engedtessék meg nekünk, hogy más értékrend szerint képzeljük el a művészetet, a színházat, a nevelést.”
Keveredik itt már minden, szezon a fazonnal. Ha válaszol is valaki bármire is, legritkábban arra, amiről a történet szól, ott és akkor támadnak oda és vissza honfi- és polgártársak, ahol csak kedvük támad, elkötelezettségük és bátorságuk mércéje szerint. Megdöbbentő módon még olyan levél is útjára indult, amelyben Terry Black (Rácz Károly) azt írja Kerényinek, hogy „Ön egy tehetséges ember volt, akit az egész szakma szeretett 1970-től . Szép és tehetséges, akinek nem volt baja a homoszexuálisokkal sem. Annak ellenére, hogy megnősült, 2 szép gyermeke is lett, nem tagadhatja, hogy F. Istvánnal, K. Miklóssal és velem is volt jó pár hónapig románca. Nem értem, mi történhetett önnel, hogy évek óta buzizik”.
Minden bizonnyal olyan erő szabadult el Magyarországon, aminek Kerényi csak indikátora. Elmét, lelket széttépő erő ez. Rombol, pusztít, lecsupaszít. Gerjed, terjed, halmozódik, feszül. Ez volna az a Magyarország, amelyiknek Orbán Viktor tiszteletet követel? Hiszen azt még saját polgárainak sem adja meg – sok polgára sem egymásnak.
Kerényi Imre pedig mindeközben tovább áshat. Azt mond, amit akar. Mert hagyják, engedik. Olyan ez, mint amikor az uralkodó élvezettel nézi, ahogyan ölebe körbecsaholja az udvaroncok lábát, majd kiszabadulva a piacra, felborít minden kosarat, megugraszt tyúkot és kakast, majd lihegve visszatér a trónterembe, ahol tömzsi, gyűrűs ujjak hosszan vakargatják alhasát.
A háttérben pedig Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház direktora, a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese várakozik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
