A közrádió, a Duna és a királyi tv úgy nyelik a pénzt, mint kocsmában a játékgép. A statisztika szerint a műsorok jó része meg többnyire egy rozzant kerti törpét sem érdekel.

 

Szinte mindenki egyetért azzal, hogy itt létszámcsökkentés és alapos átalakítás kell. Mégis fölháborít, hogy és ahogy elkezdődött a csoportos lekaszálás a közmédiában. Hiába próbálnám élvezni, hogy végre a Balatonba lógathatom a lábam, ha közben több száz kollégám őrlődik most azon, hogyan fizeti ki majd a villanyszámlát, miből eteti a gyerekeit. Vagy szomorkodik, mert több évtizedes, megbecsült munkáját húzták le a vécén, akár pont a nyugdíjazás előtt. Sokan a hivatásukban, de még egykori kollégáikban is csalódhattak, édeskevés az együttérzés, a szolidáris hang. Aki maradhat, tartja a száját, nehogy rá is sor kerüljön.

„Egyetlen kolléga nem állt ki a mondvacsinált indokkal elhajtott riporterek mellett. Senki nem gyűjtött aláírást, nem írt nyílt levelet, egy szóval sem fejezték ki nyilvánosan szolidaritásukat az újságíró kollégák (talán egy-két rádiós a kivétel). Pedig ma Bánó, holnap talán ők” – írtam 2008 februárjában, amikor a Nap-keltét bombázták szét. Ugyanígy esett ez 2010 szeptemberében is, mikor hat embert – a Panoráma főszerkesztőjét, Az Este, illetve a Híradó több szerkesztőjét és riporterét – küldtek el a köztévéből. Az MTV akkor is csak annyit közölt, „ahol lehet, ésszerűsíti, átszervezéssel racionalizálja a létszámát”. Bezzeg a KDNP szóvivőjét épp akkor fel tudták venni milliós fizetésért, és még megannyi figurát az Echo, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió berkei­ből. Most sem őket zavarták el, de nem is azokat, akik évek óta csak a fizetésüket veszik fel, viszont érdemi munkát nem végeznek.

Botrányos, hogy az m1 vagy a Duna Tv híradói hallgatnak, a közrádió hírműsorai nem beszélnek a náluk történtekről. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kommunikációs igazgatója ezt azzal indokolta, nem volna tisztességes a felmondólevelek átadása előtt erről beszélniük saját műsoraikban, emellett személyiségi jogokat is sértene, ha elmondanák az elbocsátottak nevét. És nevek nélkül? Süket duma. Később meg majd lesz más indok, hogy spongyát dobjanak az egész sötét fejezetre. A máskor néma MÚOSZ legalább végre kiállt az elbocsátottak mellett.

De miért hallgatnak a többiek? Talán Bajomi-Lázár Péter médiakutatónak van igaza, aki szerint „az újságírók nem szolidárisak egymással és nincs közös csoporttudatuk. Politikai identitásuk fontosabb számukra, mint szakmai identitásuk. Politikai megosztottságuk azzal jár, hogy képtelenek együttesen fellépni érdekeik védelmében, ami sebezhetővé teszi őket, valahányszor konfliktusba kerülnek a politikai elit tagjaival. Külö­nösen igaz ez a közszolgálati televízióra, amelyet az egymást követő kormányok szinte kivétel nélkül megpróbáltak a befolyásuk alá vonni.”

Az MTVA azzal vág vissza, hogy akik most politikai tisztogatást kiáltanak, csak a változás kerékkötői. De vajon miért nyírták ki mindkét televízióban a kultúrát?

Nem értem ezt az egészet, tanácstalanul, kétkedve állok, hiszen az eddig lehullott fejeket látva tényleg nem úgy tűnik, hogy azokat rúgják ki, akiknek munkája már feleslegessé vált, vagy szakmailag érdemtelenek lennének. Ha tudom, hogy egyszer igazam lehet, le sem mertem volna írni három éve: „nem osztom azt a feltételezést, hogy Orosz, Aczél és Bánó kirúgására azért lett volna szükség, hogy az ellenzék felfüggessze Nap-kelte bojkottját. Aztán még vagy ötszáz embert kellene kirúgni ilyen-olyan indokkal ahhoz, hogy az ellenzéknek megfeleljen a közszolgálati adó”. Az akkori ellenzék ma kormányoz. Bár a lottószámokat tudnám így.

Címkék: kirúgás, Képernyő-televízió, MTV-Magyar Televízió-Magyar Rádió-közszolgálati-médiatörténet, labdarúgó iskolák

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!