A reptéri sort egy házaspár tartotta fel. Franciául beszéltek, de amikor valaki rájuk szólt, hogy álljanak már félre, a férfi magyarul szólt vissza. Egy vázaszerű csomagon huzakodtak, amit a nő a kézitáskájából vett elő, és amit vissza akart oda tuszkolni. A férfi próbálta kivenni a kezéből, és átrakni a kinyitott bőröndbe. A hozzájuk tartozó két gyerek zavartan térdelt le és nyomkodta vissza a bőröndbe az előbukó holmikat.
Évek óta jártak már Magyarországra, többnyire autóval. Mindig ugyanaz volt a program. A gyerekek húzták a szájukat, hogy már megint Szigetcsépre kell menni, a nagymama házához. Csak lődörögtek a gazos telken, unatkoztak a lepusztult házban. Sándor, az apjuk ragaszkodott hozzá, hogyha hazalátogatnak, mindig jöjjenek ki ide. Igazából rég el kellett volna már adni az egészet, de volt egy kis bökkenő.
A nagymama urnája a kertben volt elásva, és Sándor már két éve képtelen volt ráakadni. Mégse vehetjük bele az adásvételibe apró betűvel, bizonygatta a feleségének, hogy időnként majd visszajárunk a telekre ásni, nem?
A szomszéd Terikének már így is gyanús lett ez a sürgölődés: úgy sejtette, a Pándy családéhoz hasonló sorozatgyilkosok garázdálkodnak odaát. Már gyerekkorában is gyanús volt neki ez a Sanyi gyerek, most meg, hogy időnként felbukkant a külföldi rendszámú kocsijával és ásott, Terike biztos volt benne, hogy sötét titok lappang a háttérben.
Sándor tisztán emlékezett, hogy a szülei, akik már nem éltek, valahol a diófa alatt helyezték el az urnát, ám ezt a területet már többször is átforgatták, és nem találtak semmit. Mint mesélte, a nagymama életében is okozott meglepetéseket, az utolsó időben például többórányi távolságra is képes volt elcsavarogni és nem talált haza.
Jacqueline rettentően unta a családi sztorikat, szerinte rég meg kellett volna válni a háztól. Már nagyon sérelmezte, hogy a budapesti utak alkalmából nem a Halászbástyán sétáltak a gyerekekkel, hanem újra és újra földet túrtak. Azt javasolta Sándornak, inkább bízzon meg valakit, aki felássa az egész nyavalyás kertet.
Megbíztak hát egy embert, hogy óvatosan fésülje át az egész területet, hátha ráakad az edényre. A férfi kérdezte, be is füvezze-e, de mondták, hogy nem kell. Amikor legközelebb, valamivel húsvét előtt megjöttek, az ember boldogan újságolta, hogy ráakadt az urnára, de nem ott, ahol mondták, hanem jó öt-hat méterre az eredetileg megjelölt területtől, a bukszusok alatt.
Sándor bólogatott: ez a nagyanyjára vallott. Az a lényeg, hogy megkerült – gondolta. Mivel ezúttal repülővel jöttek, elkezdett utánajárni az interneten, milyen szabályok vonatkoznak a szállításra. Két napjuk volt még hátra, pontosabban csak egy péntek, hogy beszerezzék a szükséges papírokat. Jacqueline húzta az orrát, mondván, nem fogja a maradék időt a hivatalban tölteni, inkább elteszi azt az urnát a kézipoggyászba, nem érdekli az a kutyát se. Sándor nem ezen a véleményen volt, és eszébe ötlött a rémes sztori a táskában utazó, újratemetett íróról. Próbálta elmagyarázni Jacqueline-nak, mekkora botrány lett abból, de a felesége csak a vállát vonogatta, hogy a nagymama nem volt háborús bűnös, és Sándor se olyan fontos ember, hogy a hamvak bárkit érdekeljenek.
A reptéren a férjet mégiscsak elfogta a pánik, és azzal fenyegetőzött, hogyha Jacqueline nem teszi át a nagymamát a bőröndbe, ő nem száll fel a gépre.
Végül a feleség engedett, az urnát becsavarták a ruhák közé. A Charles de Gaulle reptéren rengetegen tolongtak a szalag előtt, várták a csomagokat. A gyerekek türelmetlenkedtek, a bőrönd nem jött. Amikor az utolsó gurulós poggyászt is leemelte egy férfi a szalagról, Sándor pánikba esett. Arra gondolt, a csomagot lekapcsolta a rendőrség, talán már el is indult ellenük az eljárás emberi maradványok csempészése miatt. Jacqueline ideges lett: már megint a kelet-európai paranoiád! Sose változol, ez borzasztó – mondta dühösen.
Amikor a légitársaság másnap, sűrű elnézéskérés közepette házhoz szállította az elveszett bőröndöt, Sándor odaszólt a csomagnak:
– Most már elég legyen, nagymama, jó? – Aztán a feleségére nézett: – Igazad van, az emberek tényleg nem változnak meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
