Várok a hetes buszra az őszben, bámulom a lehullott platánleveleket. Mézszínűen, alacsonyan süt a nap, de valahonnan alattomos, langyos bűz szivárog. Körbenézek, nem látom a szag forrását. A gyors hetes kellene nekem, de ha a másik jön, arra is fel fogok szállni, mert egyre jobban zavar a büdös.
Arrébb lépek, akkor kicsit enyhébb a szag, aztán jön egy könnyű légáramlat, és megint megcsap.
Megérkezik a busz, a középső ajtón felszállok. Közvetlen mellettem kapaszkodik fel egy férfi, és azonnal világossá válik, hogy belőle jött a szag. Eddig nem vettem őt észre, mert a széles törzsű platán mögött támaszkodott.
A kora meghatározhatatlan, éppúgy lehet hatvanéves, mint harminc. Szövetkabátot visel, de az eredetileg sötét anyag sápadtszürke a beivódott mocsoktól.
A férfi göndör haja össze van filcesedve, az orra pedig egy korábbi törés miatt szinte teljesen lapos. Az arcszíne olyan, mintha a lilásra színeződött, hajszáleres bőrt átkenték volna valami vékony agyagréteggel, és meglepő módon nincs arcszőrzete. Az ilyen figurák többnyire torzonborzak, ezt különösnek találom. Egészében véve úgy fest az egész alak, mint valami eltévedt pigmeus. Akkora is: a vállamig se ér.
Igyekszem hátrébb húzódni a buszon, de a pigmeus is jön mellettem, befele furakszik. Hirtelen az egész utasteret elönti a bűz. Egy férfi megjegyzést tesz, hogy mindjárt elhányja magát. Valaki visszaszól neki, hogy akkor előbb szálljon le, mire azt feleli, hogy szálljon le inkább ez a görény. Mellettünk két nő beszélget, a párizsi robbantást tárgyalják. Hirtelen őket is megcsapja a szag, összenéznek, próbálnak arrébb húzódni. Nem lehet, beljebb is tömeg van. A pigmeus szaga olyan elviselhetetlen, hogy a vékony selyemsálat igyekszem az arcom elé igazgatni, hátha megszűri egy kicsit a levegőt. Egy utas kinyitja a tolóablakot. A pigmeus nem zavartatja magát, az összefilcesedett, fakó hajába túr, sercegve vakaródzik. A két nő közben tovább társalog, elfordítják a fejüket. Az egyik azt magyarázza, hogy igaza van a kormánynak, mert mégiscsak jó az a kerítés valamire, nem kell minden terroristának idejönni, a másik meg azt feleli, hogy ő azért nagyon sajnálja azt a sok, gyerekes családot, mert nem tehetnek róla szegények, hogy arabok. Az előző nő erre azt kezdi bizonygatni, hogy a franciák is hibásak ám, mert milyen sokáig gyarmatosítgattak összevissza, hát valahol azért ki kell egyenlítődni a karmának.
Hátranézek. Szőke, harmincas asszonyé a hang. Piros kabátot visel, és hosszú, hegyes műkörme van, a gyűrűsujján más színű a lakk. A dolgoknak nyugvópontra kell jutni, érvel, akár konfliktusok árán is, hogy helyreálljon a karmikus egyensúly.
Milyen dolgoknak? – kérdezi az előző nő halkan, mintha nem is kérdezné, csak úgy magának dünnyögne valamit, de aztán elfáradna a saját gondolata közepén. Reméli, sóhajt fel, hogy itt nem lesznek öngyilkos merénylők, meg hogy a rendőrség kiszúrja azokat, akik ilyesmire készülnek.
– Én, mondjuk, bármikor felrobbantanám magam, csak nincs mivel – szólal meg kicsit távolabb a pigmeus. – Mer’ nincs mivel, baszod. Puff, azt’ annyi!
Körülötte kis űr támad, mintha az utazóközönség mégiscsak képes volna tömörülni.
– Jól van, nem kell beszarni – vigyorodik el a pigmeus, csak vicceltem. Nincs egy foga se, a horpadt arc gumiszerűen gyűrődik össze a röhögéstől, ami inkább hallatszik köhögőrohamnak.
A két nő elhallgat, néznek oldalra, ki az ablakon, a pigmeus viszont élvezi a hirtelen támadt figyelmet. Többen is vizsgálgatják őt a szemük sarkából, úgyhogy belelendül:
– A faszomat lesz itt háború, amikor rég az van! Mért, hát nincs?! Ti is meg fogtok majd dögleni, te is, meg te is. Mind-mind, kerítés ide vagy oda. Párisban árt az ősz – szavalja rekedten, Szent Mihály útján suhant nesztelen, kánikulában, halk lombok alatt, s találkozott velem.
A hangosbemondó félbeszakítja: a Móricz Zsigmond körtér következik.
A pigmeus észbe kap, furakszik visszafelé, át az embereken, hogy közelebb jusson az ajtóhoz, és közben kehesen kiabál:
…s égtek lelkemben kis rőzse dalok…
Elér az ajtóig, leszáll, de a járdáról még visszafordul:
– Ne nézzél, bazmeg, ne nézzél. Adyból érettségiztem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
