Negyven fok van, a téren élesek az árnyékok, tüzel a kövezet. Még a fémpadok is forróak, senki sem pihenget most a sétányon. A nyugdíjasok, akik máskor letelepednek ide az újsággal, most inkább sietnek haza az elsötétített szobákba. Egyetlenegy ember tartózkodik a téren, egy nő.
Ötvenes, festett szőke, kicsit hervadó asszony. Az arcán látszik, hogy egykor szép lehetett, de az alakja elnehezedett a szülésektől. Feltekerte a szoknyáját, és vizes pólóban, nyakig a vízbe merülve hever a szökőkútban. A pólón átüt a sötét melltartó. A nő egy idő után a haját is bevizezi, ettől kicsit elkenődik a szemfestéke. Úgy ül félkönyékre támaszkodva a vízben, mintha a meztelen szoborcsoportozathoz tartozna: magától értetődően, mint aki elfoglalta a helyét, és nem kíván többé elmozdulni innen.
Egy térdnadrágos srác tűnik fel, valakivel mobilozik. Headset van rajta, úgy tartja maga előtt a mobilt, mint egy lekváros kenyeret, amibe bele készül harapni. Van itt egy nő a szökőkútban, közvetít. Nem szobor, egy igazi. Inkább olyan öreg, mondja tovább, és be van csukva a szeme. Dehogy halt meg, mondom, hogy ül a vízben.
A vonal másik végén valaki azt tanácsolhatja neki, hogy lépjen közelebb, mert odamegy a szökőkúthoz, és figyelmesen szemügyre veszi az asszonyt. Nem, mondja bele a mobilba, nincs rosszul, biztos csak melege van. Az asszony nem erősíti meg és nem cáfolja a feltételezést: ül tovább, ügyet se vet a srácra. A fiú vállat von, elmegy.
A tér másik oldaláról nemsokára egy rendőr érkezik Lehet, hogy a fiatalember értesítette a szokatlan jelenségről, de lehet, hogy csak a Nemzeti Dohánybolt felé igyekszik, ezért vág át a terecskén. Látja messziről a vízben ülő embert, ezért feszesebbre igazítja a lépteit. Amint közelebb ér, azt is észleli, hogy ez bizony a Rózsika az iskolából. Mindenki ismeri, áldott jó asszony, ő vezeti a könyvtárat meg a kreatív szakkört. Szabolcska, a rendőr kisfia is járt hozzá, így számtalanszor találkozhattak már, igaz, Rózsika akkor sokkal komolyabb arcát mutatta. A rendőr úgy dönt, nem kezd el rögtön felszólítani, helyette inkább azzal nyit, hogy kezeit csókolom, Rózsika. Az asszony fáradtan visszaköszön, mintha csak a piacon futottak volna össze. Kérdezi, hogy van a Szabolcska, és hogy jól emlékszik-e, hogy jövőre a Benike is megy már elsőbe. Aztán vizet locsol a hajára, hátrasimítja az arcába tapadó szálakat.
A rendőr elmondja, hogy a Szabolcska éppen lovas táborban van, a Benikét pedig hagyták még egy évre az oviban, mert a nevelési tanácsadóban úgy ítélték meg, hogy nem bírna még végigülni egy egész tanítási napot. Miközben ezt mondja, a rendőr fél fenékkel letelepszik a szökőkút kőperemére, mintha csak a fürdőkádban időző feleségével társalogna. Rózsika újra alámeríti a haját, mire a rendőr kissé félszegen elkezdi fejtegetni, hogy igazán sajnálja, de a városi szökőkútban hatóságilag tilos a fürdés.
Rózsika kinyitja a szemét, ráemeli a tekintetét, és azt feleli, hogy tudja, de nagyon melege van. És hogy a Feri elment, tegnap elvitte a cuccait is. Úgyhogy neki már teljesen mindegy, őt akár le is csukhatják, csak legyen a cellában légkondi.
A rendőr tudta, hogy a Ferinek, Rózsika férjének szeretője van. Ezt Rózsikán kívül szinte mindenki tudta a kisvárosban, de azt soha senki nem gondolta volna, hogy Feri elhagyja miatta a feleségét, miután felnevelték a három szép gyereküket.
A rendőr azt mondja, nagyon sajnálja, és közben fél kézzel zavartan lögybölgeti a vizet. Hogy a Feri ezt megbánja majd még, teszi hozzá, de azért a városi szökőkútban mégse lehet fürödni.
Rózsika azt kérdi lehunyt szemmel, vízcseppektől csillogó arccal, hogy hát miért, hazudni meg elhagyni azt lehet-e, nem azt kellene-e megbüntetni, aki ilyent csinál? A rendőr hümmög, Rózsika pedig ismét a Benikéről kérdez, hogy akkor miből is állt az a vizsgálat. A rendőr elmeséli, hogy miket kérdeztek a gyerektől, meg hogy milyen szakvéleményt adott az óvó néni. Közben egyre jobban izzad, törölgeti a homlokáról a verejtéket.
Rózsika érzékeli a kettőjük közti egyenlőtlen helyzetet, ezért megkérdezi, nem akarja-e a biztos úr kicsit megúsztatni a sapkáját. Hamar megszáradna ebben a hőségben, és őt személy szerint érdekelné is, hogy tud-e egy ilyen tányérsapka lebegni a vízen, mint egy csónak.
A rendőr elbizonytalanodik. Most kellene felállnia és határozottan intézkednie. Ehelyett leemeli a sapkáját kopaszodó fejéről és arra kéri Rózsikát, hogy ha megvolt a bevizezés és úsztatás, akkor másszon ki.
A sapka elindul a szökőkút áramában és keringeni kezd. Nem süllyed, hanem beúszik középre, Rózsika pedig utána lépeget felgyűrt szoknyájában. Aztán beáll középre a meztelen nőalakok mellé, és odadobja a sapkát, mint egy frizbit.
Később a rendőr a Nemzeti Dohányboltban érzi, milyen jól hűsít, és titokban, hazafelé megmeríti megint a szökőkútban, ami akkorra már üres.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
