Tusványosi levegő

 Mondjuk, Tusnádfürdő nincs se olyan magasan, se olyan mélyen, de mégis: úgy látszik, ott mindig mondani kell egy olyat, de olyat, hogy az hetekig elbódítson elemzőt, politizáló értelmiséget, meg sajtót. Tegnap megint volt Tusványos, és megint volt Orbán-beszéd. Lehet elkezdeni fejvakarva találgatni: ez a mostani valami stratégiai gondolat, netán taktikai megfontolás, esetleg csak maga a, khm, csacsiság. Emlékeznek, az is a tusványosi levegő volt, ami előhozta Orbán Viktorból a felismerést: a baloldal bizony időről időre ráront saját nemzetére. Megsértett vele jó sok embert, és épített rá politikát, kérlelhetetlen következetességgel ütötte és vágta a baloldalt. Bejött neki, mi tagadás, lehet indulni nagyobb célok felé. Meghirdette most a nyugati típusú kapitalizmussal szembeni harcot. És ezzel így önmagában nem is volna baj. Folyik e tárgyban értelmes diskurzus sokfelé, közgazdászok, társadalomtudósok, politikusok keresik okát a gazdasági válságnak és az utat onnan kifelé. Jó, ha vannak erről a magyar miniszterelnöknek gondolatai. Okos gondolatai. Okosság ügyében aggódó gyanakvásra az elmúlt hét eseményei adnak okot. Az, ahogyan Orbán maga és a Fidesz, a nyugati világ demokratikus rendjét egészében tagadó Jobbik tapsától kísérve próbálja szabadságharcnak eladni, hogy kormányának vagy mersze, vagy gondolata nincs rendszerátalakító lépésekre. Hogy a jogos kérdésekre, miszerint, hogyan tetszik elkerülni országa további eladósodását, és hogyan tetszik szolgálni országa gazdaságának versenyképességét, csak valami fülkeforradalom szülte hablaty érkezik válaszként. Meg a maszlag a gonosz IMF-ről és a kevésbé gonosz EU-ról. Elhallgatva azt az apróságot, hogy éppen az EU az, amelyik nem fog, mert jelen állapotában nem tud engedni a magyar vircsaftnak: nem teremthet mások számára precedenst, nem engedhet a hiányból, ezzel a felelős költségvetési politikából. Ha a magyar miniszterelnök ezt Brüsszelben még nem értette kristálytisztán Barroso elnök szájából, akkor a héten Berlinben Merkel kancellár szigorú mondatai kellett, hogy kijózanítóan hassanak. Mert persze lehet kurucos hevülettel küzdeni a gaz betolakodókkal, de legalább emlékezni kellene, ezek a fülkéken túli forradalmak, legyenek mégoly nemesek és igazságosak, csúnya véget értek. Háborúzni okosan lehet csak, és téved az, aki e tárgyban a nagy klasszikustól, Szun cétől csak azt tanulja meg: elengedhetetlen a hadvezér teljhatalma. Mert a kínai bölcs a sikeres hadvezér számára hét megfontolandó alapelvet is állított, s most ebből csak egyre hívnánk fel a figyelmet: melyik hadsereg az erősebb? Orbánnak pedig nincs igaza. Nem a kapitalizmus került válságba, hanem egy, a kapitalizmusra jellemző válságot élünk meg éppen. Történt már ilyen, lehet belőle tanulni. Jelen esetben azt, hogy Magyarországnak nem jobb, hanem rosszabb globális gazdasági körülmények között kell érvényre juttatni érdekeit a következő években. Kevesebb és drágább lesz a hitel. Élesedik a harc a megmaradó piacokért, a nyersanyagok és élelmiszer ára tartósan magas szinten marad. Lassúbb lesz a növekedés és élesebb a verseny a munkahelyekért abban az Európában, ahol a legtöbb állam az egyensúly helyreállításával lesz elfoglalva. Ebben a helyzetben kell Magyar országnak helytállni. És hogy helytálljon, ahhoz bizony változnia kell. Ép pen - hogy a nyugatias értékek je - gyében, a keleties ösztönök helyett. Bibótól Szűcs Jenőig sokan megírták már, hivatkoztak rá politikusok is eleget: nyugatias struktúrákban keleties mentalitással él a magyar, bezárkózva saját világába, másokat hibáztatva saját bajaiért, túlértékelve helyét és szerepét, konfliktusban magával és szomszédaival. Itt és most magyar kormányfő aközött választhat: vállal-e nehéz döntéseket annak érdekében, hogy megerősítve ezeket a nyugatias, vagyis demokratikus és piacgazdasági struktúrákat, tesz-e annak érdekében, hogy a tartalom is nyugatias legyen, avagy továbbra is a keleties ösztönökre építi a hamis illúziók hazugságokkal terhelt politikáját. A magyar kormány eddig aggasztóan rosszul választott: a struktúrák átalakításának kezdett neki, éppen a keleties ösztönök jegyében. Orbán most kapott egy kis haladékot az önkormányzati választásokig. Rövid idő, arra bizonyosan kevés, hogy fülkeforradalmáraival megreformálja a kapitalizmust. Az nem fog sikerülni. Nem marad más neki, mint országát megreformálni. És ezt most okosan, ha szabad kérnünk. Csak az a fránya tusványosi levegő ne lenne.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!