Nem szeretnék senkit feleslegesen a köztem és az index.hu kiadója, illetve a köztársasági elnök között zajló személyiségi jogi per részleteivel untatni, ám az igazságszolgáltatási eljárás során a héten volt a harmadik menet, ahol fontos megfigyelést tettem.
Röviden az ügyről. A karaktergyilkolászó önkény ellen, a röhöghetés szabadságáért szóltam két éve a Facebookon. 2014 novemberében, a legendás G-nap előtti Hír Tv még egyértelműen kormányhű médiahelyként „leleplező” dolgokat közölt a netadótüntetés és más megmozdulások szervezőiről, például Váradi Zsoltról, hogy az évezred elején igazoltatás során nullaegészvalahány milligramm „[THC-tartalmú] növényi ágvégződést” találtak nála. Ennek nyomán indult a Facebookon #kedveshirtv jelzettel egy minimozgalom, mely önfeljelentéseket tartalmazott magától értetődő iróniával.
Én ezt írtam: „#kedveshirtv Elzárás (fogda) büntetést szenvedtem a Magyar Néphadseregben »elöljáróval szemben tanúsított szemtelen magatartás« miatt. A vád megalapozott – sajnos ezt a [szemtelen] személyiségvonásomat az idő múltával is csak mérsékelni tudtam –, a büntetés (5 nap) eltúlzott volt. Fogdatársam volt a jelenlegi köztársasági elnök, ő részeg lövöldözés miatt kapott 30 napot, de szerintem már ez is elévült.” A posztot felkapta az Index, ott finomítottam. Amit állítottam – a laktanyában széles körben elterjedt legenda alapján –, hogy a szakaszvezető úgy viselkedett, mint egy koszovói lakodalomban a násznép: boldogságának – talán továbbjutott a Johan Cruyff vezette holland csapat, ilyesmi – adott hangot és a levegőbe lőtt. Áder elnöki közleményében nem tagadta, hogy fogdatársak voltunk, sőt kihasználta az alkalmat az önpolírozásra, elnöki közleményében a katonatörténetek kedélyes stílusában mereng hajdani enjófejségén, sportszeretetén. Majd beperelt engem és az Indexet 1-1 millió forintra.
Alapélményem a Budapesti Forradalmi Ezred aktuális ezredsorakozója. Ez az ezredsorakozó az aknavető üteg egyik rajparancsnokának, Áder János szakaszvezetőnek lefokozásáról szólt. Pákolitz alezredes belevisított a mikrofonba: Áder szakaszvezető! Lépjen ki! Majd a kilépő szakaszvezető három-három csontcsillagát enkezével letépte, csakúgy, mint a sapkáról a három sávot. Áder honvéd! Lépjen vissza! Egy Jancsó-film jelenete, gondoltam aktuálisan, s gondolom ma is.
De miért kapta a maximális harminc nap fogdát? Sokféle variáció terjengett, az egyik megtapadt az agyamban.
Egyszer egy cikkben említettem korábban, még a kilencvenes években, akkor nem ment ki a biztosíték. A fogdán egyébként Áder csendes volt, ott mindent elnyomott egy ma vezérigazgatóként ismert díjbirkózó hiperaktivitása. A fogdaajtóból szemléltük, ahogy ezernyolcszáz társunk, nem kis részük feltartott középső ujjal, búcsút int a kaszárnyának. Nem volt jó érzés ezt onnan nézni.
Az elnök nem értékelte viccemet. Az elsőfokú bíró engem ötvenezer forintra büntetett és az Indexet felmentette. Áder ügyvédje súlyosbításért fellebbezett, mert ez a politika arról szól, hogy mindig mindenkit – aki nem tartozik a NERvazallusok táborába – minél jobban büntetni kell. Áder azt a magyarázatot adta, ha bocsánatot kértem volna, ő nem perel. A másodfokú bíró viszont jogerősen hatszáz-hatszázezer forintra ítélte az index.hu-t és engem is. „Ennél a bírónál fideszes még nem veszített” – mondta egy nevének elhallgatását kérő bírósági forrás, nehéz lenne cáfolnom. Mert azt nyilván tudja a bíró is, meg az államgép minden szereplője, hogy a hatalomgyakorlás toxikus potenciálját a nevetségessé tétel aláássa. Az irónia nem tényközlés. Az irónia magáértvalóan és kontextuálisan is: véleménynyilvánítás. Általában tisztelem a köztársasági elnök intézményét, ahogy magát a Köztársaságot meg depláne! Kár, hogy utóbbi elmúlt.
Az elnök jogi képviselője a héten azt a jogi érvelést vetette be, hogy egy ilyen polgári perben is van helye „büntetésnek”, és a másodfok személyiségi jogi kompenzációjának helybenhagyását kérte. Ezzel van a probléma. Ha a mai államhatalom a polgári jogot a büntetőjoggal összekeverhetőnek gondolja, az baj, fontos lépés a jogállam lebontásának folyamatában. Ezt a Kúria elég éles hangon visszautasította, megtartotta az első- és másodfok jogi minősítését, de a kompenzációt levitte az elsőfok ötvenezer forintjára. Talán nem is véletlen, hogy az ilyen jellegű intézményi magatartás hatására megfogalmazódik a mai államhatalomban a közigazgatási bíróságok gondolata.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!