Akkor is szalonnás rántottát reggeliztem és most is – ekként foglalta össze a miniszterelnök egy interjúban, lát-e különbséget tizenhárom évvel ezelőtti első és mostani kormányzati ciklusa között. Ezzel a szalonnás rántottát a nemzeti szimbólumok közé emelte a NENYI, az Alaptörvény Asztala, Gubcsi Lajos lézerblokkolója, valamint Szijjártó Péter szókincse és Schmitt Pál golyóstolla mellé. Nekünk most a szalonnás rántotta segít megérteni, mit művelnek ezzel az országgal.
A szalonnás rántotta persze finom. Tizenhárom éven át történő rendszeres fogyasztása csak szigorú orvosi felügyelet mellett javallt, a koleszterin kikezdi a mégoly edzett szervezetet is. Attól még jólesik néhanap. Gyanítom, a miniszterelnök sem eszi ezt minden reggel, sőt lehet, akkor sem ezt ette, amikor említést tett róla. Hogy szóba hozta mégis, annak komoly, ideológiailag megalapozott, kimunkált kommunikációs oka van. Azt gondolja, a szalonnás rántotta a magyar néplélek gasztronómiai kivetülése. Pedig nem.
Sokat hivatkoztam már ehelyütt is a magyar társadalom értékszerkezetét vizsgáló átfogó kutatásra. Tudósok állítják, hogy amiben hiszünk, amilyen jövőt szeretnénk magunknak és családunknak, az a nyugati világ keretei közé illeszkedik, ugyanakkor zárt, magába forduló és bizalomhiányos társadalmunk a Kelethez húz minket közelebb. Nyugatias vágyak és keleties ösztönök keverednek, vagyis mifelénk egyszerre kerül asztalra a zsírszegény zabpehely és az a bizonyos szalonnás rántotta.
A miniszterelnök ebből már csak a szalonnás rántottát ajánlja fogyasztásra. Mert bár a magyar politikai elit tagjai közül korábban a legfinomabb szenzorokkal reagált a sajátos magyar értékszerkezetre, egyre inkább úgy tűnik, hogy annak csak a keleties részét érti. Ha innen nézzük, tényleg alig változott valamit az eltelt tízegynéhány évben. Már akkori mondatait is áthatotta újvilágteremtő vágya és a keleties ösztönökre épülő váteszi hite. A pszichológiai szakirodalom ismeri ennek a világmegváltó magabiztosságnak azt a „túlfeszült” változatát, ami akkor mutatkozik meg, amikor a külvilág ellentmondó jelzéseibe ütközik – amikor szembejön a valóság. Belőlük lesznek azok, akik a csak fejükben létező hazug konstrukciók foglyaivá válnák. Tudják, akik a többieket szidva hajtanak egyedül szembe a forgalommal.
Csakhogy ennek a ránk tukmált szalonnás tojásnak egyre erősebb szaga van: záp. A keleties ösztönökre már hatásosabban építenek a cselekvés felelősségével nem terhelt egyre éhesebb radikálisok. Ám ők inkább a hagymás vérre esküsznek. Mi pedig, akiknek ettől heveny hányingerünk támad, egyre türelmetlenebbül várjuk, lesz-e számunkra is valami az étlapon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
