Akármi is lesz a következménye a tragédiának, talán már a jövő héten újra indul a budapesti éjszakai élet, hétvégeken megint ezrek tolonganak majd a népszerű szórakozóhelyeken. Nem mondom, hogy semmi nem fog változni, de túl nagy illúzióink ne legyenek, a nyugati világ valamennyi nagyvárosában hasonló módon szórakozik az ifjúság.
A mai gyerekek egyre korábban kérdőjelezik meg a szülői értékrendet. 13-14 éves korra a kortársak hatása néhány fontos kérdésben már többet számít, mint a szülőké. Mindez manapság három-négy évvel korábban kezdődik, mint akár csak húsz évvel ezelőtt. A gyerekek mások általi elfogadottságát osztályon, iskolán belüli pozícióját jórészt az határozza meg, hogy mennyire jó fejek. Ennek sok összetevője van, az öltözködéstől, a hajviseleten, kommunikáción át, az éppen divatos tárgyak birtoklásáig, és a menő bulikon való részvételig. Sok szülő retteg, viszolyog ezektől a szórakozási formáktól, illetve alig van róla információja. Nem nagyon értik, vagy már elfelejtették, hogy mi a jó az ilyen „őrjöngésben”. Pedig a bulizó fiatalok elsöprő többsége vasárnap kialussza magát és hétfőn jobb közérzettel kezdi a hetet, mintha kimaradt volna az életéből ez az éjszaka.
Sok szülőnél különösen a drogok lehetősége veri ki a biztosítékot. Igaz, hogy a fiatalok jelentős része kipróbálja a középiskolás éveiben a könnyű drogokat – anélkül, hogy függővé, vagy rendszeres szerhasználóvá válna. És kipróbálja az alkoholt is, sokkal nagyobb mennyiségben. Ma Magyarországon az alkohol sokkal nagyobb probléma és valós veszély, mint a tiltott szerek. Ebben a kérdésben komoly önvizsgálatra szorulna a társadalom, és benne természetesen mi szülők is. Az úgynevezett partidrogokról azt hisszük, hogy személyesen az ördög akarja megrontani a gyermekünket, az ennél nagyságrendekkel veszélyesebb és elterjedtebb fiatalkori alkoholfogyasztás és függés pedig alig izgatja a közvéleményt.
Nemzedékekkel ezelőtt mondhatta azt a szülő, hogy „amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek”. Ma már ehhez nincs elegendő szülői tekintély, erő, nevezzük bárminek. Ha mi, szülők nem vagyunk mértékletesek, nincs az az erő, amivel a gyerekünket hosszabb távon vissza tudnánk tartani a mértéktelenségtől.
Minden szülő volt kamasz, tizenéves, de mire szülő lesz, gyakran elhomályosulnak az emlékek. Elfelejtjük, hogy tizenévesként autóstoppal jártuk az országot, sőt a külföldet is. Nem volt veszélytelen, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Hasznos lenne, ha őszintén mesélnénk serdülő gyerekeinknek saját ifjúságunk bulijairól, balhéiról, szüleinkkel való konfliktusainkról, berúgásainkról, drogozásainkról, szexkalandjainkról. Ne féljünk attól, hogy ezzel biztatást adnánk nekik, már csak azért sem, mert gyerekünk úgyis mindent tud rólunk. De megőriznénk, vagy helyreállítanánk a hitelességünket kamasz gyerekünk előtt. Mert ebben az életkorban a személyes hitelességen kívül már szinte semmilyen hatásos nevelési eszköz sem áll a szülő rendelkezésére.
(A szerző a www.tanulas.hu oktatási portál szakmai vezetője.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
