Leleplezte a korrupciórendszer működését Simicska, és sarokba szorította a kormányt: vagy hagyja győzni néha a Közgépet a kabinet, vagy nem tudja etetni oligarcháit.
- A 15-25 százalékos túlárazást lassanként nosztalgiával emlegetik, az infrastrukturális projektnél már majdnem 50 százalékkal fog vastagabban a ceruza.
- Belső segítségre is számíthat Orbán egykori szobatársa – talán ezért van, hogy a miniszterelnök egy telefon után békülni is hajlandó lenne.
Amikor legecizte Orbánt, ő volt a legtrágárabb közéleti szereplő; amikor majdnem kiénekelte a TV2-t Vajna (néhai Andy) András szájából, ő volt a legnagyobb médiatroll; most pedig varázsló. Mert úgy leplezte le Orbán oligarchaetető rendszerét, hogy önmagát nem „jelentette fel”.
Viszont felállított egy közbeszerzési halálcsapdát – Simicska Lajos újra akcióba lendült. Hogy mire jut Orbán Viktor egykori szobatársa, arról csak találgatni lehet, de az biztos, hogy a kormányzat már javában izzad.
Az egész úgy kezdődött, hogy a miniszterelnök köre boldogan triumfált, mert a Közbeszerzési Döntőbizottság öt évre kizárta Simicska Lajos cégbirodalmának zászlóshajóját, a Közgépet minden közbeszerzési eljárásból. Hogy mindezt mondvacsinált indokkal (a gönyűi kikötő építésénél használt két hajó mérete pár négyzetméterrel eltért a közbeszerzési pályázatban megadott mérettől) tette, az senkit nem érdekelt. Kivéve a Kúriát, amelyik megsemmisítette a tiltó határozatot, és visszaengedte a Közgépet a közbeszerzési piacra. Ám a vállalat kushadt, és nem vett részt pályázatokon – ezt a legtöbben úgy értékelték: Simicska megtanulta, hol a helye. Ám a Közgép nem tétlenkedett, beutazta a világot lehetséges partnerek után kutatva, és lapunk információi szerint meg is állapodott egy skandináv, egy francia és egy olasz céggel. És – oldalán nemzetközi partnerrel – rögvest sorompóba is állt.
A Közgép ugyanis bejelentette, hogy – az olasz Itinerával konzorciumban – mintegy 58 milliárd forintért építené meg az M4-es egy körülbelül 29 kilométeres szakaszát. Ugyanezt a távot az Orbán két kedvenc oligarchájához – Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz – köthető Duna Aszfalt 83 milliárd forintért adná át a köznek. Ez pedig maga a leleplezés.
Ugyanis jelenleg Simicska versenypiaci áron dolgozna, ajánlatával pedig világossá teszi: ezen a beruházáson 25 milliárd forint (vagyis majdnem 50 százalék) az a summa, ami zsebbe megy. Vagyis Orbán egykori szobatársa egyértelművé tette, hogy működik a közbeszerzési korrupció – ha valaki nem tudná. Egy ilyen leleplezést a „művelt Nyugaton” úgy szoktak menedzselni, hogy az egyik érintett vádalkut köt, és büntetlenségéért cserébe feldobja a többi szereplőt. Simicska azonban a legnagyobb természetességgel „tette meztelenné a király embereit”, miközben korábban pont az ő ceruzája fogott piszok vastagul.
Igaz, információink szerint most többet számolnak rá a versenypiaci árra, mint amikor Simicska tarolt a nagy beruházások közbeszerzésein. Lapunk úgy tudja, hogy az újabban szokásos eljárás úgy fest, hogy még a közbeszerzések kiírása előtt az útépítési piac nagy szereplői meghatározzák a versenyárat – amennyibe valóban kerül a kivitelezés –, és rögtön kikalkulálják azt a bizonyos pluszt, amivel a pályázaton indulók túlárazzák ajánlataikat.
Piaci szereplők azt mesélik, hogy ezeken – az eleve törvénytelen – találkozókon a Duna Aszfalt a legfajsúlyosabb szereplő. Annyi biztos, hogy szakértői becslések szerint az uniós támogatások mintegy 60 százalékát költheti a kormány infrastrukturális beruházásra (ebben természetesen nem csak a nagyprojektek vannak), és általában ezen a téren eddig 15-25 százalékos túlárazással lehetett számolni (lásd keretes írásunkat). Ökölszabály szerint – állítják forrásaink – a 7 éves uniós ciklus alatt „egyesztendőnyi” infrastrukturális pénzt, mintegy 1200 milliárd forintot lehet elsuvasztani.
Ám lehet, hogy ez már múlt idő… Ugyanis úgy hallani, Simicska minden nagyobbacska infrastrukturális pályázaton rajthoz áll. Mégpedig az említett versenypiaci árat alkalmazva.
Hogy biztosra menjen, nem csak árban nyomul – ugyanis az új közbeszerzési törvény nem feltétlenül a legolcsóbbnak adja a munkát. Így az egykori főoligarcha arra is ügyel, hogy a két másik legfontosabb kritériumnál (környezetterhelés, helyi vállalkozók bevonása) is ő legyen a király. És mivel e három szempont adja az értékelési pontszám nagyobb részét, gyakorlatilag lehetetlen beelőzni a Közgépet.
Már csak azért is, mert az uniós finanszírozású pályázatok esetében a kormány nem játszhatja el a „földbérleti trükköt”. (Az állami földek bérbeadási pályázatain ugyanis a pontok majdnem kétharmadát szubjektív szempontok alapján – mennyire jó a közösségnek stb. – lehetett megszerezni.) Közösségi forrásról lévén szó, igazodni kell az EU-s szabályokhoz. Továbbá a Közgép esetében nem válik be az sem, hogy kvázi egy cégre írják ki a pályázatot, mivel Simicska vállalata már mindent épített, így nem lehet annyira „leszűkíteni” a feltételeket, hogy a Közgép „ne férjen be”.
Következésképpen elvben az egykori főoligarcha cége nem veszíthet. Ha mégis, akkor rögvest az illetékes nemzetközi versenybírósághoz és uniós szervhez fordul. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott projektet leállítják, vizsgálni kezdik. Magyarán: ha a Közgép tényleg minden pályázaton elindul, és mindegyikből kigolyózzák, akkor érdemben ugyan nem tesz szert bevételre, de képes blokkolni az összes nagy infrastrukturális projektet. Ez pedig csúnya csapdahelyzet. Magyarán ki kellene egyezni Simicskával. Hogy béketapogatások vannak, az tudható, hiszen jelenleg mintegy kéthavonta beszélget egy volt miniszter – a kormányfő tudtával – Simicskával. Állítólag maga Orbán is hajlandó lenne békülni, csak vár egy telefonra Simicskától (értsd: egy bocsánatkérésre), ám egyelőre hiába.
Persze a kormány sem tétlenkedik: egyebek közt a Simicska-probléma kezelésére találták ki a hírek szerint a közigazgatási bíróságok új rendszerét, benne a kiemelt ügyekben döntő Közigazgatási Felsőbírósággal. Hiába az egyre hangosabb tiltakozás, fontosabb szempontnak tűnik a kormány számára a politikai megrendelést teljesítő bíróság létrehozása, amely alkalmas Simicska megregulázására is. Hiába futna be a Közgép egy pályázaton, simán meg lehetne támadni, mondván, adott közigazgatási eljárásban szabálytalanul szerezte meg például a környezetvédelmi vagy az építési engedélyt stb.
Ha a bíróság is így látja, akkor le kell állítani a projektet. Akárhogy is, Simicska harca Orbán ellen új frontokon folytatódik.
Kitömték magukat
Mintegy 87 milliárd uniós és állami forintot fektetett be 25 kockázatitőke-kezelő alap – hivatalosan azért, hogy különböző cégeket futtassanak fel. Ám 80 százalékuk leginkább a saját zsebét tömte ki, így a 249 „támogatott cég” közül mindössze 35 volt nyereséges. Az egész mezőny 2015-ben 7,8 milliárd forint veszteséget termelt. Miközben az általuk fenntartott 1453 munkahely „darabja” 81 millió forintjába került az EU-nak és az országnak 2010 és 2015 között. (Ha ezek az emberek segélyként tisztes fizetést kapnak, akkor is a negyedéből kijött volna a program.)
Maguknak osztják
Közel tízszeres túlárazás, torzított adatok, Chilénél is rosszabb teljesítmény – ez derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) (a Központ honlapja itt - Facebook-oldala itt - a szerk.) kutatásából, amelyben több mint 127 ezer, az Európai Unió által támogatott hazai közbeszerzést vizsgáltak egy matematikai módszerrel. A kutatóközpont 2010-ben készített volna egy háttéranyagot, ám hamar kiderült: nincs hazai közbeszerzési adatbázis, csak statisztikailag nem elemezhető szöveges adatok akadnak. „Aki az akkor működő rendszert megcsinálta a Közbeszerzési Hatóságnak, vagy nem értett hozzá, vagy direkt rontotta el. Használhatatlan volt, tele elütésekkel, szakmai hibával: például a beszerzések valutái között volt olyan is, ami már nem is létezett; az árak hol bruttóban, hol nettóban szerepeltek; a cégnevek írásmódja nem volt egységes” – magyarázza Tóth István János. A kutatás egyik szervezője úgy emlékszik: 7 év alatt sikerült létrehozni egy megtisztított, statisztikailag értelmezhető, digitalizált adatbázist. A 2009. január 1. és 2015. december 31-e közötti közbeszerzéseket vizsgálták, és arra jutottak: gyakran előfordulhatott, hogy a 30–60 millió közötti projekteket 100–299 milliósra árazták be, illetve a 300–600 millió közötti pályázatok esetében 1–2,99 milliárdért kötöttek szerződést. Mindezt az úgynevezett Benford-törvény segítségével számolták ki. A Benford-törvényt mint tudományos módszert – amit csak nagy mennyiségű adatnál lehet eredményesen alkalmazni – az USA-ban már ügyészségi vizsgálatoknál, társadalombiztosítási vagy adócsalások felderítésénél használják. A közbeszerzések esetében az árak első számjegyeinek megoszlását vizsgálták. Ugyanis, ha az árakat a piaci verseny alakítja, akkor első számjegyeik egy meghatározott megoszlást mutatnak – ez a Benford-eloszlás. Ha ettől eltérnek a számok, akkor a „természetes rendtől való eltérés” a közbeszerzések esetében túlárazásban (ez fedezi általában a korrupciót) mutatkozik meg. Megfigyelték, hogy az 1-es és 2-es számjegyek, mint első számjegyek gyakrabban, a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os számjegyek a vártnál ritkábban fordulnak elő az EU által finanszírozott közbeszerzéseknél. Ha tehát egy piaci áron 30 milliós projektet áraztak be 299 millióra, akkor közel 10-szeres, ha egy 60 millióst 100 millióra, akkor 1,7-szeres túlárazásról van szó.
A Korrupciókutató Központ Budapest elemzésében az összes hazai közbeszerzésnél még nem ugrott ki a túlárazás, ám az EU által finanszírozott pályázatok esetében már igen. Leginkább az informatikai közbeszerzéseket drágították: például egyedi szoftverek esetében, amelyeknél az árat nehéz meghatározni. A korrupciós mutató alapján megállapítható: ha nem volt verseny, tehát csak egy pályázó indult, akkor nagyobb volt a túlárazás. Az időbeli megoszlás is beszédes: a vizsgált időszak elején még szolidabban fogott a ceruza, de 2014-től az egekbe szöktek az árak, 2015-ben pedig „végképp elszaladt a ló”.
Amennyivel magasabb volt az ár, az volt a korrupció költsége. „A piaci árat nem tudjuk meghatározni, de hogy eltérnek tőle ezek a közbeszerzések, azt ki tudtuk mutatni. „A közbeszerzési szerződések nyilvántartása terén még Chile is jobban áll, ott léteznek korrekt adatbázisok, a közbeszerzési hatóság honlapjáról rendezett formában letölthetők a közbeszerzések fontosabb adatai” – állítja Tóth István János.
Aki szerint a kutatásnak két eredménye lehet. A pozitív az, ha csökken a korrupció. A negatív az, ha a magyar állam nem tesz közzé többet semmilyen információt. Ez leginkább a dél-amerikai vagy afrikai diktatúrákra jellemző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!