Feltétel nélküli alapjövedelem: Adjunk pénzt mindenkinek!

– Pénzt mindenkinek alanyi jogon, munka nélkül? Van ellen realitása a mai Magyarországon?

Ferge Zsuzsa: A társadalmi alapjövedelem nem futó ötlet. Sokféle utópisztikus álom után úgy 250 éve megfogalmazódott, hogy a szabadság velünk született jog. Sokan kimondták, hogy a jog nem érvényesülhet, ha előbb éhen halunk. Azóta születnek javaslatok az alapjövedelem különböző változatairól. Mintegy 25 éve találkoztak össze a gondolat hívei, mára jelentős nemzetközi mozgalmat hozva létre. Kutatások, viták, tanulmányok, könyvek serege született – ennek még nálunk is van lenyomata. A LÉT most megismert anyaga azonban az első, amely gondos és részletes számításokkal bizonyítja, hogy az ötlet Magyarországon is reális, megvalósítható. Ez egészen fantasztikus tudományos teljesítmény. Vitatni lehet és kell, de az elvégzett munka nagyságát, fontosságát, időszerűségét tagadni nem érdemes.

Surányi György: Igaz ez gazdasági megközelítésből is, hiszen a 2007-ben kirobbant gazdasági válság legfőbb oka a jövedelmek perverz differenciálódása volt.

– Oka, nem következménye?

S. Gy.: Oka, hiszen az a drámai különbség, ami a társadalom alsó, legszegényebb 5-10 és a felső, leggazdagabb 5-10 százaléka között kialakult, visszatérést jelent a 20. században kialakult végletes szétszakadásához. Ez a jelenség világtendencia, ami a fogyasztói kereslet mérséklődéséhez vezetett. Ezt a hiányt pótolta a laza fiskális és monetáris politika évtizedeken keresztül, és ez vezetett végül a válsághoz. A nagy jövedelemkülönbségek Magyarországra is igazak, noha a válság előtt is létezett a fájó szegénység, ami már ’89 előtt is létezett. Aztán minket is elért a válság, amely a 2010 óta folytatott gazdaságpolitikával tetézte, még tovább mélyítette a magyar társadalmat szétszakító szakadékot. A szegények részesedése a jövedelmekből nagymértékben lecsökkent, márpedig egy kiegyensúlyozott országot nem lehet úgy elképzelni, hogy ilyen sokan lehetetlen körülmények között éljenek. Ez nemcsak morálisan elfogadhatatlan, de többek között a gazdaság növekedését is erősen korlátozza egy ilyen mértékű elszegényedés.

F. Zs.: A közgazdasági érveléshez érdemes hozzátenni, hogy a bérszínvonalunk, és kivált a segélyek szintje sokkal jobban elmarad az európai átlagtól, mint a GDP szintje. Magyarországon a társadalom közel ötöde végzetes, a gyerekek sorsát reménytelenné tévő szegénységbe süllyedt, másik 2-2,5 millió embert ez a sors fenyeget, de már most a létminimum alatt élnek, sokkal rosszabbul, mint azt az ország nemzetközi gazdasági teljesítménye lehetővé tenné. És már nem csak a segélyezettekről van szó, hanem arról, hogy az alacsony bérekből sem lehet megélni.

– A magyarországi szegénység hétköznapi tényei valóban drámaiak, de miért nem lehet ezt a meglévő eszközökkel kezelni?

F. Zs.: A szociálpolitika azon szelete, ami a munka- és jövedelemhiányt próbálja kezelni, eredménytelen és egyre eredménytelenebb. Ma már közel félmillió felnőtt kimarad a segélyrendszerből, másik közel milliónak és családjuknak a közmunkások 49 ezer forintja, vagy a segély 22 800 forintja jut csak. Az egyenlőtlenség, a gyerekek szegénysége nő. Az eredménytelenségnek számtalan oka van. Az alapvető – rengeteg további következménnyel járó – ok az őszinte politikai akarat hiánya, vagy legalábbis mindig meglévő, ma mind érzékelhetőbb gyengesége. A mai politika nem titkoltan lemondott a társadalom ötödéről, mert reménytelennek tartja helyzetük javítását. Ez súlyos politikai kudarc, pláne a felzárkózást, integrációt, nemzeti együttműködést szorgalmazó politikai retorika mellett.

– Úgy tűnik, ez a kudarc a társadalom többsége számára láthatatlan.

F. Zs.: Mert a kudarc elfedését kiválóan szolgálja bűnbakok állítása, bűnbakká pedig ma itt a szegények, elsősorban a szegény cigányok lettek. A bűnbak eleve bűnös, önhibás, akit sokféle módon kell büntetni. A megoldások ismertek: a közmunkától és nyomorúságos segélytől a segélymegvonásig, pénzbüntetésig, elzárásig. A magyar szegénypolitika nem hungarikum, csak egy különösen fejlett állatorvosi ló – tisztelet azoknak a kivételeknek, ahol egy humánus polgármester nem hárítani és büntetni akar, hanem az egész általa irányított közösség szolgálatában dolgozik. Általában azonban itthon és másutt az a tapasztalat, hogy minél nagyobb a szegénység és a munkahiány, annál kevesebbet segít a segély. Még akkor is, ha nem szigorúan büntető, kitörésre esélyt nem ad, erre nem ösztönöz, a minimális megélhetéshez ritkán elég, sokakat nem ér el, és irigységgel vegyes gyűlöletet kelt a többiekben.

S. Gy.: Az elmúlt 8-10 év változásai, ezen belül különösen a 2010 óta bevezetett intézkedések, a családi adókedvezmény, az egykulcsos adó, a szociális segély visszametszése, de sorolhatnám, mind-mind a jobb helyzetben lévőknek kedvez. A kormányvárakozásokkal szemben egyáltalán nem vezetett gazdasági robbanáshoz, nem támogatta a keresletnövekedést, ez a feltételezés illúzió volt. A magas keresetűek még több jövedelme legfeljebb a megtakarításokat bővítette, miközben a társadalom nagyobbik felének a jövedelme nem nőtt, vagy éppen jelentősen csökkent. Ez a belföldi keresletet mérsékelte, ami a gazdaság növekedésének visszafogásával járt. Ezért nemcsak morálisan, de gazdaságilag is kulcskérdés, hogy a közepes, vagy annál rosszabb jövedelműek helyzete javuljon.

F. Zs.: Ez elméletileg, és ma már gazdaságilag bizonyítottan is, a társadalmi alapjövedelemmel megoldható. Olcsóbb és sokkal hatékonyabb. Kevés érdeket sért.

– De komoly pénzügyi korlátokba is ütközik Magyarországon.

S. Gy.: Megvalósíthatósága elsősorban nem pénzügyi korlátoktól függ, de azokat mindenképpen tiszteletben kell tartani. Komoly értékválasztást jelent, olyan út, ami ha működőképes, akkor valóban drámai változást hoz a szegénység helyzetében.

– A magyar gazdaság jelenlegi állapotában felelősséggel felvállalható a feltétel nélküli alapjövedelem?

S. Gy.: Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodni tudna egy ilyen mérvű átalakításhoz, lehet olyan paramétereket találni, amellyel egy ilyen reformjavaslat működőképes lehet. Igaz, jelen formájában van néhány olyan pont, amely túlságosan nagy egyensúlyi kockázatokat hordoz.

– Vagyis?

S. Gy.: Az alapjavaslat azzal számol, hogy a rendszer bevezetése kapcsán mintegy 1300 milliárdnyi többletkereslet jön létre, a finomított változat már csak 600-700 milliárdnyi forinttal kalkulál. Márpedig a belföldi kereslet ilyen mértékű növekedésnek elkerülhetetlen importvonzata van, amivel számolni kell. Alapvető kérdés, hogy ez a belföldi kereslettöbblet hogyan hat a külső egyensúlyra. A mai magyar gazdaságban, ahol jelentős a külföldi mérlegeken a többlet, valószínűleg ez a növekedés még elviselhető mértékben rontaná a külső mérlegeket. A mai helyzetben ennél lényegesen érzékenyebb kérdés, hogy a jelenlegi formájában a LÉT bevezetése a GDP 1-2 százalékával rontaná az államháztartás egyensúlyát. Ez olyan mértékű romlás, ami ma vállalhatatlan. Ezért olyan változatot kell és lehet kidolgozni, amely az egyensúlyt nem rontja. A harmadik kérdés, amit vizsgálni kell, hogy a rendszer fenntartható- e. Egyrészt túlságosan kicsi a különbség a nettó minimálbér, ami 82 ezer forint és a LÉT 50 ezer forintos összege között. Az józan paraszti ésszel is belátható, hogy ez a 30 ezer forint különbség, amiből még a költségeket is le kell vonni, aligha ösztönöz a munkára. De lehet olyan paramétereket találni, ami a kettő közötti különbséget a jelenleginek legalább a duplájára emeli. Erre azért is szükség van, mert túl nagy az „adóék”: ma 100 forintból, amit egy dolgozójára költ a munkáltató, csupán 50-51 forint marad a munkavállalónál. A modelljavaslat szerint ez 30 forintra csökkenne. Ez nem azt jelenti, hogy a nettó kereset lenne kevesebb, hiszen ehhez alanyi jogon jön a LÉT, és ez így együttesen lényegesen magasabb lenne, mint a mai nettó minimálbér. De az adóék ilyen mértékű, 49-ről 70 százalékra emelkedése ellenállhatatlan csábítást jelentene a szürke- és a feketegazdaság felerősödésére. Vagyis csökkenteni kell az adóéket és növelni a LÉT és a minimálbér közötti különbséget. A preferencia az, hogy a minimálbér emelkedjen úgy, hogy a munkáltatói költségek ne nőjenek.

– Mindezt úgy, hogy a költségvetésben ne jelentsen többlethiányt, gondolom.

S. Gy.: Igen, valószínűleg a javaslatban szereplő munkavállalónként egységes 50 ezer forintos befizetés helyett az alacsonyabb keresetűek esetében csökkenteni, a magasabb keresetűek esetében pedig növelni szükséges a munkaadók által fizetett fix összegű LÉT-hozzájárulást. Így a költségvetés szempontjából ez elviselhető terhet jelent. De mindenképpen szükség van arra, hogy a mai, szinte átláthatatlan és nem hatékony, nem túl ésszerű szociális rendszert átalakítsuk. És minden, most még válaszra váró gazdasági kérdés ellenére a Feltétel Nélküli Alapjövedelem koncepciója ebben megkerülhetetlen javaslat.

F. Zs.: Ésszerű érvekkel szinte mindenki meggyőzhető – ha lehet racionálisan beszélni.

– És lehet?

F. Zs.: Nálunk az érzelem nagyon erős – érzületek, tradíciók beidegződések, előítéletek állnak szemben egymással az alapjövedelem kapcsán is.

– Például amikor mindenkinek járó juttatásról van szó, akkor Magyarországon rendszerint elkezdődik a hangos cigányozás. Le lehet küzdeni a cigányság, szegénység, a perifériára szoruló rétegekkel szembeni előítéleteket?

F. Zs.: Talán – akkor is lassan és fokozatosan. A szegényeknek nyújtott segítség elutasításának egyik nagyon fontos okát épp a munkavállalók nagy részének szegénységében és veszélyeztetettségérzetében látom. „Én meggebedek a munkában, ő meg ingyen kap, én tartom el őt is.” Ezért legalább két előkészítő lépés kell. Az egyik a segélyek bővítése és emelése, hogy e lét alá süllyedt csoportok, akiknek zsigereibe mélyen beleivódott a reménytelenség és a tehetetlenség, képesek legyenek egyáltalán változni és változtatni akarni.

– Fura paradoxon, hogy a mai segélyrendszert hevesen elutasítja, mégis ennek javításában látja a megoldást.

F. Zs.: Elismerem, mégis ez az első lépés. Különös egybeesés, hogy épp most jelenik meg egy kidolgozott „civil szakértői” javaslat a segélyrendszer javítására. A másik lépés az alacsony bérek ezzel egyidejű közelítése a megélhetési bér felé. Ha a szegények és cigányok „civilizáltabban” élhetnek, ha nem tekintik őket veszélyforrásnak, talán enyhül a feszültség.

S. Gy.: Ha a társadalommal sikerül elfogadtatni, elismertetni, hogy minden ember számára, aki velünk él, jogos igény és jár a minimális szükségleteinek kielégítéséhez kellő fedezet, abban a pillanatban feleslegessé válik a bürokráciával terhelt, nem hatékony és rendkívül drága szociális elosztó rendszer.

– Hogyan lehet ezt elfogadtatni.

S. Gy.: Türelemmel, hosszú konzultációkkal és a meggyőző számok világos bemutatásával. Bizonyítani lehet, hogy van olyan javaslat, ami az államháztartás egyensúlyának megőrzésével sem jelent elvonásokat, elfogadhatatlan adónövekedést senki számára. A modellből úgy tűnik, hogy legfeljebb a társadalom leggazdagabb 5-10 százaléka számára jelentene nettó értelemben csökkenést, míg a döntő többség számára változatlan, vagy a jelenleginél lényegesen jobb helyzetet teremtene. Ennek a rendszernek a fenntartása összehasonlíthatatlanul olcsóbb lenne a jelenleginél. Nagyon jó dolog lenne, ha Magyarország élére állna egy olyan változtatásnak, aminek eredményeként fordulatszerűen csökkenhetne a létminimum alatt élők száma – 40 százalékról 26-ra –, a fájó nyomor pedig akár meg is szűnhetne. Egy ilyen gyökeres változás átalakíthatná a mindennapjainkat is, innentől kezdve pedig sokkal jobban lehetne fókuszálni a valós esélyegyenlőtlenség mérséklődésére. Nemcsak erkölcsi kötelességünk a nehéz helyzetben élőket segíteni, de az önérdekünk is ezt diktálja. Nemcsak azért, mert jóérzésű ember nem is nézheti tétlenül, hogy gyerekek százezrei éheznek, hanem azért is, mert aki kirekesztett, nyomorban nő fel, annak a jövője is borítékolva van.

F. Zs.: Ritka beszéd egy bankártól.

S. Gy.: Elsősorban ember vagyok.

F. Zs.: És mélyen igazak a szavaid: a társadalom egésze szenvedi meg végzetesen, ha nem lehet elfogadtatni a feltétel nélküli alapjövedelem koncepcióját. Keresni kell a megegyezés eszközeit, Ferenc pápa írásai, beszédei ebben sokat segíthetnek. Viták, javaslatok, próbálkozások kellenek. A kísérletezés, tapogatózás, fokozatosság, számtalan elő-, követő- és utóvizsgálat nem a gyengeség vagy határozatlanság, hanem a bölcsesség jelei. A közmegegyezéssel bevezetett társadalmi alapjövedelem egy igazságosabb, bölcsebb és humánusabb kormányzásnak kellene, hogy középtávú célja legyen.

Érvek és ellenérvek

Esélyteremtő vagy elvtelen, „ellustító” kezdeményezés? Az egyik tábor szerint egyenesen erkölcstelen, méltatlan azokkal szemben, akik tisztességgel dolgoznak, munkára nem ösztönöz, mert hát ki akarna dolgozni, ha munka nélkül is meg lehet élni? Az intézményesített alapjövedelem a jelenleg működő segélyező rendszereknél is jobban kiöli az emberekből az egyéni szolidaritást, a kedvezményezetteket pedig „nekem jár” típusú követelőző üzemmódba kapcsolja, ami szintén nem fogja szolgálni az eredeti célt, az emberi méltóság tiszteletét.

A másik tábor viszont azt mondja: a munka és az ezen keresztül megszerezhető társadalmi megbecsültség olyan emberi igények, amelyek nem szűnnének meg akkor sem, ha egyébként magához a létfenntartáshoz nem lenne szükség a munkára. Az alapjövedelem viszont esélyt ad, kapaszkodót, végleg felszámolja a nincstelenséget. És persze a hatástalan szociális elosztórendszert. Ahol ma a segélyezettek 30 százaléka jogosulatlanul kapja az ellátást. A mélyszegénység viszont 70 százalékkal csökkenthető lenne, ha azok kapnák, akik valóban rászorultak. Ráadásul kiváltaná a szociális segélyek, ellátások jelentős részét, alkalmas eszköz lenne a „megélhetési bűnözés” visszaszorítására. A koncepció közgazdasági támogatói véleménye szerint képes a gazdaságot élénkíteni, stabil keresletet tud biztosítani a helyi gazdaság számára, egy része pedig a forgalmi típusú adókon keresztül az államháztartás rendszerébe visszajut. Tömegek válhatnak hitelképessé, amely lehetőséget teremt forrásbevonásra a vállalkozásokba is.

Az mindenesetre aligha lehet vitatéma, hogy így nem maradhat, a magyarországi szegénység problémája megoldást kíván. Ma 4,6 millió ember él szegénységben. Több mint hatszázezer felnőtt él jövedelem nélkül, 790 ezer a nincstelenek, a mélyszegénységben élők száma. A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 százalékról 26 százalékra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A háztartások 80 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan nagyobb, százezer forintos kiadást ki tudnának gazdálkodni – és ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot. Azoknak az aránya, akiknek problémát, akár megoldhatatlan akadályt jelent a fűtés, 20 százalékról 27-re nőtt az elmúlt két év alatt. Saját bevallásuk szerint a családok 45 százaléka még kétnaponta sem képes húsfélét fogyasztani, ez az érték 2007-ben 40 százalék alatt volt.

Az adatok azt mutatják, hogy a magyar társadalom végzetesen kettészakadt, és a válság hatására megindult az alsó-középosztály lecsúszása is. A jövedelem alapján mért alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a családoknak száma, ahol még közmunkás sincs.

Magyarországra szabott ötlet

Független szakértők csoportja, többtucatnyian, köztük a szociológia és a pénzügyi szektor legnevesebb szakértői több hónapos munkával tettek most asztalra egy konkrét, pontos számokkal tűzdelt ajánlatot. A javaslat ilyen formában egyfajta hungaricum, speciálisan a magyarországi körülményekre szabott kezdeményezés. A klasszikus értelemben vett alapjövedelem viszont népszerű téma több országban, ezzel kampányolt két éve a német Kalózpárt, fő „gondnoka” pedig a Magyarországon is ismert német drogérialánc milliárdos tulajdonosa. Különösen népszerű Svájcban, ahol idén népszavazás lesz a kérdésben és Brazíliában, ahol alkotmányba is foglalták a feltétel nélküli alapjövedelemhez való jogot, bevezetése azonban még mindig várat magára. Iránban 2010 óta létezik. Polgári kezdeményezés is sürgeti, hogy az Európai Bizottság bátorítsa a tagállami együttműködést az alapjövedelem bevezetésére. Andor László, a szociálpolitikáért felelős magyar biztos is az ötlet mellé állt, s hirdeti az aláírásgyűjtés támogatását – január 14-ig hazánkban 16 ezer aláírást kell összegyűjteni. Magyarországon a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését az úgynevezett FNA-csoport támogatja, tárgyalt már az ügyről az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottsága szeptemberben, ám a parlament plénuma elé már nem jutott a javaslat.

25, 50, 75

Az első valóban részleteiben kidolgozott, a megvalósítás konkrétumait is tartalmazó szakmai anyag csak most készült el. Komoly szakemberek állítják ennek alapján: az általuk LÉT-nek nevezett feltétel nélküli alapjövedelem akár 2015-ben bevezethető lenne. A lényege egyszerű, részletei annál bonyolultabbak: gyerekeknek 25, felnőtteknek 50, kismamáknak 75 ezer forintot biztosítanának alanyi jogon. A leggazdagabb és a legszegényebb polgárok egyaránt megkapnák. Öt fontos jellemzője:

- Az alapjövedelmet pénzben és nem természeti javakban vagy élelmiszerekben kapják;
- Mindenki egyénileg jogosult rá, tehát nem családok vagy háztartások részesülnek benne;
- A közösség tagjai rendszeresen kapják, tehát nem például felnőtté válásukkor egy összegben;
- Az alapjövedelem összege az alapvető szükségletek: az étkezés és a lakhatás költségeire elegendő;
- A politikai közösség minden tagja feltétel nélkül jogosult rá, tehát rászorultságtól vagy munkavállalási hajlandóságtól függetlenül. Ez megkülönbözteti például a munkanélküli segélytől vagy a családi pótléktól.

Elvében hasonló, részleteiben azonban lényegesen különbözik a garantált jövedelemminimumtól, amely feltételekhez kötött, míg a LÉT elvárások nélküli, pusztán a létezés jogán járó juttatás.

A javaslat szerint az alapjövedelem biztosításának fejében megszűnne a jelenlegi szociálpolitikai támogatások túlnyomó többsége. A szakmai csoport szerint a megszűnő szociális ellátások, és a rendszeren belüli átcsoportosítások elegendőek lennének az alapjövedelem 88 százalékának fedezetére (lásd keretes írásunkat lent).

S hogy mennyiben van reális esélye a társadalmi elfogadtatásnak? Ahogy Bánfalvi István, a munkacsoport egyik fő szervezője mondja: „az evidenciák nehezen változtathatók meg, amikor viszont nehéz helyzet áll elő, épp ezekre kell rákérdezni!” A szociológus szerint ez egyszerre gazdasági és szociális kezdeményezés, fenntartható, újra elosztó intézmény, amely a piacot ösztönzi és a társadalmat integrálja. Kidolgozásában, véleményezésében a kutatótól a papig, az üzletembertől a szociális segítői sok-sok ember vett részt. Válaszokat adhat azokra a tényekre, hogy megváltozott a munka jellege, extrém alacsonyak a bérek, rengeteg a meg nem fizetett munka, állandó és mind nagyobb a keresethiány, a nemzeti nyomor. „A LÉT összege a létminimum kétharmada, nem szünteti meg a jövedelemadót, nem növeli az áfát. A számításaink szerint az átlag bruttó jövedelmet a bevezetésével éves szinten 207 ezer forinttal növeli, a munkaadónál pedig 170 ezer forinttal marad több” – tesz még hozzá néhány adatot Bánfalvi István.

Pénzt mindenkinek! – lehetne akár választási csodafegyver a politikai pártok számára. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, ahogy az a szakmai ellenzők szavaiból is kiderül. A magyar társadalom ugyanis munkaetikai értelemben konzervatív, tehát azt tekinti hasznos tagnak, aki dolgozik. Nem véletlen, hogy a munkaerőpiaccal foglalkozó közgazdászoknak komoly kételyeik vannak a feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatban. Egyikük Scharle Ágota, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatója, alapítója, úgy véli, a mélyszegénységben élőknek, a legelesettebbeknek inkább személyes segítségnyújtásra, elérhető egészségügyi ellátásra, gyerekeik jó minőségű oktatására lenne szükségük. „Ha feltétel nélkül kap mindenki támogatást, akkor előfordulhat, hogy a leginkább rászorulók, például akik mentális vagy egyéb problémával küzdenek, maguktól nem fognak elmenni a munkaügyi kirendeltségbe vagy a családsegítő központba. Így eltűnnek a szakemberek szeme elől, még nehezebb segíteni rajtuk” – magyarázza. Scharle, aki szerint alapjövedelem helyett célzott, differenciált és feltételhez kötött támogatásra van szükség, rászorultsági alapon kiszámított segítségre, amelynek feltétele a segítő intézmények látogatása. Ezzel párhuzamosan pedig a minőségi szolgáltatásokat kellene fejleszteni, a munkaügyi és családsegítő központokat, a védőnői hálózatot és a közoktatást. „Az lenne igazságos, ha például egy sokgyerekes család többet kapna, mint egy gyermek nélküli, ám ezt a legtöbb politikus nem vállalja be, mert úgy véli, hogy ezt nem tudná elfogadtatni az előítéletes választókkal, akik a sokgyerekes segélyezetteket a roma munkanélküliekkel azonosítják” – sorolja az érveket.

Politikai dilemmák

Nem magától értetődő tehát, hogy a politika felvállalja a javaslatot. A dilemmákkal az ötlettel amúgy szimpatizáló politikusok is tisztában vannak. „A magyar társadalom nagy része úgy gondolja: nincs ingyen ebéd, aki nem dolgozik, ne is egyék, a munka erkölcs dolga, a szegénység bűn, a hajléktalanok önhibájuk miatt kerültek utcára” – kezdte Braun Róbert, az MSZP politikusa, aki az alapjövedelem támogatója, pártjában annak fő képviselője. Tisztában van azzal, hogy előbb az évtizedek óta berögzült, szerinte téves elméleteket kell leküzdeni. „A mi feladatunk, hogy erről a radikálisan új, szokatlannak tűnő programról beszéljünk, hogy üggyé tegyük – fogalmazott. – Kampányfogásnál ez sokkal több – tette hozzá –, egy radikális szemléletváltás egyik eleméről van szó, amely átalakítja a legsúlyosabb problémát, a nyomort.” Braun szerint a bevezetéséhez magasabb minimálbér, angol mintára a minimáljövedelemnél magasabb, önkéntesen vállalat úgynevezett megélhetési bér és hatékonyabb segítő rendszerek is kellenek. Úgy véli, mindez nem csak a baloldal ügye, hanem a liberálisoké és a közösség erejében hívő jobboldalé is. „A mélyszegénységben élőket a legkönnyebb meggyőzni az alapjövedelem kérdéséről, ők nyilván örömmel veszik, az adózó középréteg azon tagjaival, akik szerint a legszegényebb, hárommillióra tehető csoportot el kellene tüntetni a társadalomból, lesz a legnehezebb dolgunk. Kevesebb autópálya, szökőkút és stadion épül, viszont az új gazdasági és társadalmi felfogás által a társadalmi modellünkhöz jobban igazított rendszer jönne létre hosszú távon” – magyarázta.

Az LMP már a 2010-es programjában felvetette a rászorulóknak járó szociális minimumjövedelem javaslatát. „Mindenképp alapos társadalmi vita kell a kérdésről, szakértők és civilek bevonásával, ugyanis ez a ma még nem letisztult tervezet nézőpontváltozást is igényel minden embertől” – mondta Szél Bernadett, az LMP társelnöke. Az LMP is készített modelleket, jelenleg 86 ezer forintos összeggel számolnak, amelyet mindenki alanyi jogon kapna. Ez a GDP 36 százalékát tenné ki évente, több mint tízezermilliárd forintos kiadás lenne, de sok ellátás beleépülne, így például a pénzbeli juttatások többsége vagy az egészségügyi ellátás. „Természetesen fokozatos bevezetéssel képzelhető csak el ez a radikális koncepció, munkahelyteremtéssel egybekötve” – érvelt Szél Bernadett.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!